Mi az a Firefox ESR? Hogyan kell telepíteni Ubuntun?

 Az Ubuntu snap verziója nem tetszik? Nem szereted, ha minden Firefox kiadással folyamatosan változnak a dolgok? Próbálja ki a Firefox ESR változatát, ha a stabilitást fontosabbnak tartja a funkcióknál.

Mi az a Firefox ESR?

A Firefox ESR a Firefox böngésző speciális kiadása, amely nem feltétlenül kap havonta új funkciókat, mint a normál kiadás, de stabil és biztonságos böngészési élményt nyújt. Ez olyan vállalatok, szervezetek és intézmények számára alkalmas, ahol a stabilitás és az alapvető funkciók fontosabbak, mint a csillogó új funkciók.

Gondoljon a Firefox ESR-re úgy, mint a Linux disztribúciók hosszú távú stabil kiadására. Nem feltétlenül kapnak vadonatúj funkciókat, de rendszeres biztonsági és karbantartási frissítéseket. Ezáltal a felhasználóknak egy megszokott és stabil környezetet biztosít.

Miért érdemes foglalkozni a Firefox ESR-rel?

A Firefox szinte minden hónapban kiad egy új verziót. Ez biztonsági és funkciófrissítéseket tartalmaz.

Néhány embernek azonban nem tetszhet a funkciók felvétele és eltávolítása. Ha egy frissítés után folyton azon tűnődik, hová tűntek bizonyos beállítások, vagy nem tetszik, hogy a korábbiakhoz képest másképp működnek a dolgok, a Firefox ESR-t érdemes lehet kipróbálni.

Alapvetően, ha számodra fontosabb a stabilitás, mint az új funkciók, akkor a Firefox ESR az önnek való. A Firefoxnak ez a verziója a Debianhoz is jár, amely arról ismert, hogy az egyik legstabilabb disztribúció, amit a piacon kaphatsz.

Hadd mutassam meg, hogyan szerezheted be a Firefox ESR-t Ubuntun. A Firefox és a Firefox-ESR verziókat egyszerre telepítheted. A logóik között nincs vizuális különbség, így figyelned kell, hogy melyik Firefox verziót nyitod meg.

A Firefox ESR telepítése Ubuntun

Mielőtt a telepítési részre ugranék, hadd osszam meg, mi a verzióbeli különbség a normál Firefox és a Firefox-ESR között. Miközben írtam,

A Firefox a 107.0-2-es verziószámon fut.

A Firefox-ESR jelenleg a 102.5.0esr verziószámmal rendelkezik.

Tehát ha ez megfelel neked, akkor nézzük az első módszert.

1. módszer: Firefox-ESR telepítése PPA használatával

A Firefox-ESR nem érhető el az Ubuntu alapértelmezett tárolójában, ezért a PPA-t használhatja.

A PPA nem más, mint egy olyan tároló, amelyet az egyes technikusok vagy fejlesztők tartanak fenn, hogy legyen, ami az alapértelmezett tárolóban nincs.

Ha pedig többet szeretnél megtudni a PPA-ról, akkor ajánlom figyelmedbe másik útmutatónkat, amely elmagyarázza, hogyan használhatja a PPA-t Linuxon.

Nyisd meg a terminált, és használd a megadott parancsot a PPA hozzáadásához a Firefox-ESR-hez:

sudo add-apt-repository ppa:mozillateam/ppa

És nyomd meg az Entert a PPA hozzáadásának megerősítéséhez:

Ha ez megtörtént, frissítened kell a tároló indexét az Ubuntuban, hogy a módosítások hatályba lépjenek:

sudo apt update

És most már telepítheted a Firefox-ESR-t a megadott paranccsal:

sudo apt install firefox-esr

Ezután a megadott paranccsal ellenőrizheti a Firefox-ESR telepített verzióját a rendszerében:

firefox-esr -v

A Firefox-ESR eltávolítása Ubunturól

Ha az ESR-t túl elavultnak érezted a munkádhoz, vagy bármilyen más okból szeretnéd eltávolítani a rendszeredből, akkor a Firefox-ESR csomag és a tároló eltávolításához kövesd a lépéseket.

Először távolítsuk el a Firefox-ESR csomagot a következőkkel:

sudo apt remove firefox-esr

Most a megadott paranccsal eltávolíthatjuk a PPA-t az Ubuntuból:

sudo add-apt-repository --remove ppa:mozillateam/ppa

És ennyi!

2. módszer: Firefox-ESR telepítése Snap segítségével

Szeretjük vagy utáljuk, a Snaps előre be van állítva az Ubuntun, és szerintem a snaps használata egy jó módja a csomagok telepítésének, különösen akkor, ha el akarod kerülni a forrásból való építést vagy a PPA használatát.

A Firefox-ESR telepítéséhez a snaps segítségével mindössze annyit kell tenned, hogy követed a megadott parancsot:

A snap install firefox --channel=esr/stable

A Firefox-ESR Snap eltávolítása

A Firefox-ESR (snap csomag) eltávolításához használja a snap remove parancsot:

sudo snap remove firefox

És kész is van!

Befejezés

Ebben az útmutatóban elmagyaráztam, hogyan telepítheti a Firefox-ESR-t Ubuntuban többféle módszerrel. Én személy szerint a Firefox-ESR-t használom a normál verzió helyett, mivel véletlenszerű összeomlások voltak.

Amióta áttértem a Firefox-ESR-re, a dolgok sziklaszilárdan mennek számomra. És ha neked is ugyanez volt a problémád, érdemes kipróbálnod.

Forrás: What is Firefox ESR? How to Install it in Ubuntu?

A Sudo és a Su megértése: Szintaxis és funkciók

 Linux használatakor garantáltan szükséges a sudo vagy su parancsokat használni. A legtöbb ember azonban még mindig összezavarodik a kettőtől, és nem érti a különbségüket.

Ebben az útmutatóban megértjük az egyes parancsokat és azok szintaxisát, valamint néhány példát kínálunk a különböző használati módokra. Így kényelmesen tudhatod majd, hogy mit és mikor kell használni.

A Sudo parancs

A sudo a Linuxban a SuperUser Do rövidítése. Lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a parancsokat rendszergazdai jogosultságokkal hajtsák végre. Amikor egy parancsot sudo segítségével futtatsz, meg kell adnod az aktuális felhasználó jelszavát, hogy hitelesítsd az adott parancs futtatását.

Csak akkor tudsz parancsot végrehajtani a sudo használatával, ha benne vagy a sudoers fájlban. A sudoers fájlt a rendszergazda használja arra, hogy a felhasználók root-ként futtathassák a különböző parancsokat. Minden parancsot root-ként hajt végre a rendszergazda, hogy ellenőrizni tudja, melyik felhasználó hajtja végre a parancsot, és milyen parancsot hajt végre.

Íme a sudo parancs szintaxisa:

$ sudo parancs

Íme egy példa az apt tároló frissítésére. Próbáljuk meg frissíteni sudo használata nélkül, és nézzük meg, mi történik.

Egy hibaüzenetet kapunk, amely szerint nincs jogosultságunk a parancs végrehajtásához.

Ha azonban ugyanazt a parancsot sudo-val futtatjuk, akkor sikerül végrehajtani. De meg kell adnunk az aktuális felhasználó jelszavát.

Ha root felhasználóként vagy bejelentkezve, nem kell hozzáadni a sudo parancsot a parancs futtatásakor. Például a következő módon futtathatod a frissítés parancsot:

Tegyük fel, hogy megpróbálod a sudo parancsot végrehajtani a terminálodon, és az alábbi hibaüzenetet kapod. Ez azt jelenti, hogy nem vagy hozzáadva a sudoers fájlhoz.

A rendszergazda azonban a következő szintaxissal hozzáadhat:

$ sudo usermod -aG [username]

Így root felhasználóként kiváltságos parancsot hajthatsz végre.

A Su parancs

A su parancsot akkor használjuk, ha fiókot szeretnénk váltani, és más felhasználóként szeretnénk bejelentkezni. A parancsot használhatjuk a root fiókra való váltáshoz is.

Itt a szintaxis egy másik felhasználói fiókra való váltáshoz:

$ su [felhasználónév]

A su paranccsal meg kell adnod annak a felhasználói fióknak a jelszavát, amelyre váltani szeretnél.

A root fiókra való váltáshoz használja a következő parancsot:

$ su

Az előző parancs a root fiók jelszavának megadására szólít fel. Azonban előfordulhat, hogy a következő hibaüzenettel találkozol:

Ha ez történik, az azt jelenti, hogy nem engedélyezted a root fiókot.

Ha engedélyezés nélkül akarsz root fiókra váltani, használd a sudo su parancsot az alábbiak szerint:

Alternatívaként engedélyezheted a root fiókot a következő paranccsal:

$ sudo passwd root

Most már átválthatsz a root fiókra, és megadhatod az előző lépésben létrehozott root jelszót.

A su paranccsal különböző opciókat használhatsz.

Ahhoz, hogy a könyvtárat a root fiókba való váltás után megváltoztasd, és a shell valódi bejelentkezésnek tűnjön, a su parancs végrehajtásakor tegyél egy kötőjelet.

$ su -

Ha van egy másik shell, amelyet a root-fiókra való váltás után szeretnél futtatni, akkor a következő szintaxissal adhatod meg az -s jelzőt és a shell elérési útvonalát:

$ su -s [a-shell-elérhetési-útvonala]

A -p opcióval a teljes környezetet is megőrizheti váltáskor. Íme egy példa:

A munkamenetből való kilépéshez és az aktív felhasználóra való átváltáshoz írd be az exit parancsot.

Sudo és Su közötti különbség

A sudo parancsot akkor használjuk, ha olyan parancsot szeretnénk futtatni, amelyhez root jogosultságok szükségesek. A sudo hozzáadása lehetővé teszi, hogy a parancsot root felhasználóként futtassa a root fiók nélkül. Ha a root vagy egy másik felhasználói fiókra szeretne váltani, akkor a su parancsot használhatja, amelyet a célfelhasználói fiók követ.

A sudo parancs segítségével meg kell adnia az aktív fiók jelszavát. A su parancs azonban megköveteli, hogy megadja annak a fióknak a jelszavát, amelyre váltani szeretne. A sudo használata ajánlott a root fiókra való váltás helyett, hogy minimalizáljuk a parancsok root fiókkal történő futtatásának kockázatát.

Konklúzió

A sudo és a su parancssori segédprogramok a Linuxhoz elérhetőek. A su lehetővé teszi, hogy ideiglenesen egy másik felhasználói fiókra váltson, míg a sudo lehetővé teszi, hogy egy parancsot rendszergazdai jogosultságokkal futtasson. Különböző példákon keresztül láttuk, hogyan használhatjuk a két parancsot. Most már érted, hogyan használhatod a két lehetőséget Linuxon.

Forrás: Understanding Sudo and Su: Syntax and Functions.

Kezdő lépések a gépi tanulással: Útmutató kezdőknek

A gépi tanulás a mesterséges intelligencia egy olyan típusa, amely lehetővé teszi, hogy a szoftveralkalmazások pontosabbá váljanak az eredmények előrejelzésében anélkül, hogy kifejezetten programoznák őket. A gépi tanulás alapgondolata olyan algoritmusok létrehozása, amelyek képesek bemeneti adatokat fogadni, és statisztikai elemzéssel megjósolni egy elfogadható tartományon belüli kimeneti értéket.

Magas szinten a gépi tanulási algoritmusokat úgy tervezték, hogy adatokból tanuljanak. Ezt úgy érik el, hogy az adatokban olyan mintákat találnak, amelyeket előrejelzések vagy döntések meghozatalára használhatnak. Például egy gépi tanuló algoritmus betanítható egy lakásárakból álló adathalmazon, és képes lehet megjósolni egy új ház eladási árát olyan tényezők alapján, mint a ház mérete, a hálószobák száma és a helyszín.

A gépi tanulási algoritmusoknak sokféle típusa létezik, mindegyiknek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Az algoritmusok néhány gyakori típusa a következő:

• Felügyelt tanulási algoritmusok: Ezek az algoritmusok egy címkézett adathalmazon vannak betanítva, ahol a helyes kimenetet a képzési adatok minden egyes példájához megadják. Az algoritmus a képzési adatokból tanul, és képes előrejelzéseket készíteni az új adatokra.
• Felügyelet nélküli tanulási algoritmusok: Ezek az algoritmusok nem címkézett adathalmazon képződnek, ahol a helyes kimenet nem áll rendelkezésre. Az algoritmusnak magától kell mintákat találnia az adatokban, és ezeket felhasználva előrejelzéseket kell készítenie, vagy csoportosítania kell az adatokat.
• Erősítő tanulási algoritmusok: Ezek az algoritmusok a környezetükkel való interakció révén tanulnak, és jutalmak vagy büntetések formájában visszajelzést kapnak. Az algoritmus a legjobb döntések meghozatala érdekében megtanulja maximalizálni a jutalmat és elkerülni a büntetést.

A gépi tanulási algoritmusokat általában számos alkalmazásban használják, például kép- és beszédfelismerésben, természetes nyelvi feldolgozásban, csalásfelismerésben és ajánlómotorokban.

A hatékony gépi tanulási modellek létrehozásának egyik fő kihívása az alul- és túlillesztés közötti megfelelő egyensúly megtalálása. Alulillesztés akkor fordul elő, ha a modell túl egyszerű, és nem képes megragadni az adatok mögöttes mintáit, ami gyenge teljesítményhez vezet mind a képzési adatokon, mind az új adatokon. Túlillesztés akkor fordul elő, ha a modell túl összetett, és képes megjegyezni a képzési adatokat, de nem képes jól általánosítani az új adatokra.

A túlillesztés elkerülése érdekében a gépi tanulási modellek általában olyan regularizációs technikákat alkalmaznak, amelyek valamilyen módon korlátozzák a modellt, és megakadályozzák, hogy az túl bonyolulttá váljon. A gyakori regularizációs technikák közé tartozik a nagy súlyok büntetés hozzáadása a modellhez, a korai leállítás alkalmazása annak megakadályozására, hogy a modell túl sokáig képezze magát, valamint a keresztellenőrzés alkalmazása a modell teljesítményének értékelésére a képzési adatok több részhalmazán.

Összefoglaló

Összességében a gépi tanulás egy hatékony eszköz, amely lehetővé teszi, hogy intelligens rendszereket hozzunk létre, amelyek képesek adatokból tanulni és előrejelzéseket vagy döntéseket hozni. A gépi tanulási algoritmusok használatával olyan rendszereket építhetünk, amelyek képesek alkalmazkodni és fejlődni az idő múlásával, és ezáltal hatékonyabbá válnak a valós problémák megoldásában.

Forrás: Getting Started with Machine Learning: A Beginner’s Guide.

Alkalmazásmigráció: A legjobb gyakorlatok a sikerhez

 A nagyvállalatoknál általában több mint 1000 rendszer fut. Még a kisebb szervezetek is több száz alkalmazással rendelkezhetnek a nyilvános felhőterületeiken vagy szervereiken. Az informatikai rendszereknek ebben a világában az alkalmazásmigrációk a következő okok miatt gyakoriak:

• Egy bizonyos ponton a szoftverek elérik az életciklusuk végét, és a gyártójuk már nem támogatja őket. Vegyünk például egy olyan alkalmazást, amely egy megszűnt technológiai stacket használ. A teljes alkalmazást le kell cserélni, de az adatokat meg kell őrizni és újra kell használni. 
• Új funkciókra vagy képességekre van szükség, amelyeket a jelenlegi szoftver nem tud biztosítani. Például egy házon belül fejlesztett rendszer, amely nem képes modern webes felhasználói felületet kínálni, és amelyet modern, készleten kívüli szoftverrel kell lecserélni, ami egyben a régi rendszerből az új rendszerbe történő adatátvitelt is magában foglalja.
• Az egyedi IT-rendszerek száma túl magas, és konszolidációra van szükség. Egy szervezet például a különböző részlegek különböző forráskód-tárhely kiszolgálóit egyetlen egységesítő telepítésbe kívánja összevonni.

E három általános motiváción kívül egyre inkább megfigyelhető a hazatelepülés tendenciája is. A nyilvános felhő a legtöbb rendszer számára optimális környezetet biztosít, de nem minden rendszer számára. Egyes rendszerek esetében a privát felhőalapú tárhely költséghatékonyabb lehet. Egy IT-rendszer visszahozatala vagy "hazahozatala" a nyilvános felhőből a privát felhőbe jelentős költségeket takaríthat meg a vállalatoknak.

Ivan Cujic nézete a felhők és a helyi infrastruktúra közötti átmenetről.

A fent felsorolt motivációk azonban kihívásokkal járnak az alkalmazások migrációja során. A vállalatok gyakori problémái a régi és összetett technológiák, az informatikai szakértelem hiánya vagy a strukturálatlan és dokumentálatlan telepítések körül forognak. Ezért az alkalmazásmigrációs projektek kihívást jelentenek és hajlamosak a kudarcra.

Hány alkalmazásmigrációs projekt bukik meg?

A szoftverek és adatok egyik helyről a másikra történő migrálása természeténél fogva összetett és ezért hibalehetőségekkel jár. Jelentős tanulmányok, például a Gartner 2019-es kutatása szerint az adatmigrációs projektek 50%-a az üzletmenetet jelentősen befolyásoló problémákhoz vezetett. A Cloud Security Alliance ERP and Cloud Adoption Report című jelentésében rámutat, hogy a válaszadók 90%-a tapasztalt már sikertelen felhőmigrációs projektet.

A helyzetet bonyolítja, hogy egy migrációs projekt technikai szempontból befejezettnek tekinthető, de üzleti szempontból teljesen kudarcot vallhat. 

Megtörtént-e az alkalmazások migrációja, de sikertelenül?

Egy migrációs projekt technikailag sikeresnek tekinthető, ha minden adatot lefednek a számlálási rekordok, vagy a rendszer teljes mértékben a specifikációnak megfelelően viselkedik. Előfordulhat azonban, hogy a rendszer számos okból nem áll készen az üzleti felhasználók számára. 

A leggyakoribb problémák a következők: 

• Az eredmények rendezése: a lista ábécé sorrendben, néha a rekordok létrehozásának sorrendje szerint készül. A mögöttes adattárolók az alkalmazás hatókörén kívül befolyásolják az eredmények rendezését. Az eredménylistákat általában meg kell adni, és az implicit eredménysorrendre támaszkodó felhasználók problémákat tapasztalnak.
• Adatmennyiség: a felhasználók nem várt módon fogják használni a rendszert. Például egy kiadási rendszer használata a követelménytervezéshez. A nem várt felhasználások a vártnál nagyobb adathalmazokhoz, listákhoz vagy csak szövegekhez vezetnek. A nagy adatmennyiség problémákat okozhat a felhasználói felületen, vagy hibákat okozhat az interfészhatárokon átnyúló adatkezelésben.
• Adatfeldolgozás: ha az áttérés új mögöttes rendszerarchitektúrát foglal magában, az valószínűleg eltérő futásidejű viselkedést eredményez. Az "új" nem jelenti azt, hogy gyorsabb. A virtualizáció és a konténerizáció, illetve az új egyéni erőforráskorlátok hosszabb végrehajtási időkhöz, frusztrált felhasználókhoz vagy akár hirtelen leállásokhoz is vezethetnek, ha elérik az időkorlátokat.

Számos további potenciális problémás terület létezik. És természetesen a felhasználó számára nem látható belső technikai problémák is aggodalomra adhatnak okot. Ilyenek például az inkompatibilis szoftververziók, a szoftverben lévő hibák vagy az előre nem látható adatkódolás. Ezek a problémák azt mutatják, hogy a migrációs projekt általános sikerének biztosításához szilárd projektfelépítésre van szükség.

Hogyan végezzünk el sikeres migrációt

A migrációs projektek az érintett technológiáktól függően nagyon különbözőek lehetnek. A projektmenedzsmentnek azonban minden esetben megfelelően kell kialakítania és irányítania a projektet a siker érdekében. Három kulcsfontosságú elem elengedhetetlen: A tervezés, a tesztelés és a részvétel. 

• Tervezés: a tervet előzetesen meg kell határozni és átláthatóan közölni kell az összes érdekelt féllel. Ideális esetben a projektvezetés már hónapokkal a tényleges erőfeszítések megkezdése előtt bejelenti az általános ütemtervet. Mivel az áttérés bizonytalanságokkal járhat, a tervnek lehetővé kell tennie bizonyos korrekciókat.
• Az áttelepítések tesztelése: a valóságban egy áttelepítési projekt több egyedi áttelepítést hajt végre. Először is, az egyes érdekelt felek által meghatározott és kritikus területeket lefedő több migrációt hajt végre. Ezután több, a teljes (adat)tartományt lefedő teljes migrációra is szükség van. Mivel az első teljes migráció nagy valószínűséggel meghiúsul, a projekt előre megtervezheti a többszöri futtatást.
• Részvétel: a projektvezetés már a kezdetektől fogva meghívja az összes érdekelt felet. Egy jó migrációs projekt lehetővé teszi a tesztrendszerekhez való korai hozzáférést. Így a problémák a lehető leghamarabb átláthatóvá válnak, és még az időtartalékok rendelkezésre állása mellett megoldhatók.

A projekttervben feltétlenül különbséget kell tenni a felhasználók és az érdekelt felek között. Az érdekeltek csoportjába tartoznak a felhasználók, de számos más szerepkör is: a rendszer szponzorai, az integrációt igénylő rendszerek informatikai vezetői vagy a szervezet szabályozási funkciói, például a kiberbiztonsági tisztviselő.

A javasolt felállás implicit célja a sikeres elvárások kezelése. Az átláthatóság lehetővé teszi, hogy minden érdekelt fél megértse az eredményt, és már a korai szakaszokban korrigálja vagy kiigazítsa az erőfeszítéseket. A már megtörtént migráció késői korrekciói általában fájdalmasak és többe kerülnek.

Tervrajz az alkalmazásmigráció megtervezéséhez

Az alábbi ábra egy migrációs projekt tervezési tervét mutatja be. A projektmenedzsernek három fő témakört kell lefednie:

• A projektmenedzsment a teljes migrációs tervet korán, előre kommunikálja. Az időszakos megbeszéléseken történő folyamatos tájékoztatás biztosítja az előrehaladás átláthatóságát és az elvárások kezelését. Mint minden projektnek, ennek is hivatalosan le kell zárulnia, hogy mindenki egyformán értse a végeredményt.
• A mérnöki munka folyamatosan megvalósítja a migrációhoz szükséges eszköz- és infrastruktúra-felépítést. Az áttérést többször tesztelési beállításban végzik el. A mérnökség számít arra, hogy az első tesztek olyan problémákat tárnak fel, amelyek módosításokat igényelnek. Valószínűleg a tesztek és korrekciók további ismétléseire lesz szükség, amíg minden probléma megoldódik. Ezzel egyidejűleg a mérnöki munka egyedi tesztberendezéseket biztosít az érintett érdekelt felek számára.
• Az érdekeltek tesztinstallációkkal rendelkeznek, hogy megértsék a tervezett eredményt. A rendszert a saját felhasználási eseteikkel tesztelhetik; lehet, hogy ezek közül néhányra eddig nem terjedt ki a specifikáció. A projektmenedzsment a tesztelési időszakok meghatározott végén interjút készít az érdekeltekkel, hogy rögzítse az összes problémát. A külön erre a célra szervezett megbeszélések hallgatólagosan biztosítják, hogy az érdekeltek időt töltsenek a tesztrendszerrel, és a feltárt problémák hivatalos átadását biztosítják.

Egyszerűsített példa a projektmenedzsment tevékenységek ütemezésére, valamint a mérnöki tevékenységekre és az érdekelt felek hozzájárulására.

Az ábra egy egyszerű ütemtervet vázol fel, amely három fő szálra oszlik: projektmenedzsment, tervezés és az érdekelt felek bevonása. Az összes érdekelt fél részvételével zajló általános megbeszélések nagyon korán kezdődnek. A megközelítés egy iteratív folyamatban zajlik, amely a különböző előrehaladási szakaszokban felmerülő kérdésekre terjed ki.

A legfontosabb, hogy a projekt a tényleges adatok vagy a rendszer átadása után is folytatódik. Valószínű, hogy néhány érdekelt fél azt fogja állítani, hogy teljesen meglepődött, hogy megtörtént az áttelepítés. Az átadás előtti minden előkészítés és a problémák lefedése ellenére a projektvezetésnek elegendő időt kell beterveznie a késői visszajelzésekből adódó problémák kezelésére. A projekt teljes időtartama alatt meghatározott értekezletek biztosítják az átlátható és egyértelmű kommunikációt.

Természetesen minden migrációs projekt más és más, és egyéni kihívásokat hordoz. Néhány projektben sok érdekelt fél vesz részt, néhány projektben túlzottan sok adatot kell lefedni, és néhány projektben más országokból származó érdekelt felek vesznek részt. Néhány projekt örökölt technológiával foglalkozik, és néhány projekt azért küzd, mert a szükséges know-how-val rendelkező emberek már nem állnak rendelkezésre. A fenti tervezet a nem technikai, általános kihívásokra összpontosít. Három kulcsfontosságú elemet segít lefedni: átlátható tervezés, iteratív tesztelés és aktív részvétel.

Határozza meg a migráció sikerkritériumait

A migrációt végző csapatnak meg kell határoznia a sikeresség kritériumait. Az általános sikert azonban az határozza meg, ha az érdekelt felek is arra a következtetésre jutnak, hogy elvárásaik teljesülnek. Általános szabályként a felhasználók elvárják, hogy a rendszer ugyanolyan vagy jobb teljesítményt nyújtson, mint a korábbi rendszer. Az új rendszerrel járó bármilyen többletráfordítást tehernek fognak tekinteni, és panaszokat vagy az üzletmenetre gyakorolt hatást eredményeznek.

Ezért a korai szakaszban megkezdett elváráskezelés növeli a rendszer elfogadottságát az áttérés után. Az átállás csak akkor sikeres, ha minden érdekelt fél megerősíti, hogy az erőfeszítés megfelel az elvárt céloknak. A migrációs projekt sikeres lezárását az összes érdekelt fél részvételével tartott, a tevékenységeket összefoglaló záró értekezlet biztosítja.

Forrás: Application migration: best practices for success.

A Canonical átalakítja a Linuxot Macen

A fejlesztők mostantól Linux példányokat indíthatnak az Apple M1-en a Multipass 1.8 segítségével

November 9. London, Egyesült Királyság: Az Apple bejelentése nyomán, hogy az Apple új, gyökeres változást jelentő M1 MacBookok sorozatát jelentette be, a Canonical gyors és egyszerű Linuxot hoz az M1 platformra. A Multipass, a Linux keresztplatformos futtatásának leggyorsabb módja, a múlt héten frissítést kapott, amely lehetővé teszi az M1 felhasználók számára, hogy Ubuntu VM-eket futtassanak minimális beállítással. A Multipass egyetlen paranccsal képes letölteni és elindítani egy virtuális gép képét, és az M1-en dolgozó fejlesztők mostantól akár 20 másodperc alatt futtathatják a Linuxot.

Linux az M1-en: lendületet ad a fejlesztőknek

Eddig az M1-felhasználóknak nem sok lehetőségük volt Linux futtatására. Az olyan népszerű VM-eszközök, mint a VirtualBox és a VMWare vagy nem támogatják az új architektúrát, vagy még mindig az előnézeti szakaszban vannak. Ahol van támogatás, ott jellemzően gyakorlati konfigurációt, kezelést és karbantartást igényel. A Multipass a Canonical válasza: egy ingyenes VM-szoftver, amely minden beállítási és konfigurációs terhet eltávolít, így a fejlesztők rögtön a számukra fontos projektekkel foglalkozhatnak.

A Canonical termékmenedzsere, Nathan Hart szerint "a Canonical azt szeretné, hogy a fejlesztők gyorsabban futtassanak Linuxon, mint bármely más lehetőséget a piacon, és a Multipass csapata segített ebben".

Linux, ahol szükség van rá

A Multipass 1.8.0 más új funkciókkal és a motorháztető alatti fejlesztésekkel érkezik, amelyek azok számára is érdekesek, akik alacsony költségű Linux környezetet keresnek. Az egyik ilyen kulcsfontosságú funkció az aliasok. 

Az aliasok az Ubuntut a választott terminálra hozzák.

Az aliasok lehetővé teszik a Multipass-felhasználók számára, hogy a VM-en belüli parancsokat a host operációs rendszer parancsaihoz kössék. Azok számára, akiknek csak néhány felhasználási esethez van szükségük Linux-környezetre, ez paradigmaváltást jelent. Ahelyett, hogy kontextust váltanának a szükséges szoftver eléréséhez, ezek a felhasználók mostantól közvetlenül a host terminálról futtathatnak szoftvereket a VM-jeiken belül. Az aliasok a felhasználók számára közel natív élményt nyújthatnak bármilyen linuxos programhoz. Az aliasok például a Docker Desktop alternatíváját jelenthetik a Dockert Windowson vagy Macen futtatni kívánó fejlesztők számára.

Egységes Linux-élmény platformok között

A legújabb frissítéssel a Multipass már minden fontosabb számítástechnikai platformot támogat, így a fejlesztők minden rendszeren egységes élményt kapnak. Akár megrögzött Mac-rajongó, akár a Windows ökoszisztémába teljesen integrált csapat tagja, akár Linux-purista, a Multipass biztosítja a szükséges fejlesztői környezetet.

Jól megcsinált VM-ek

A Multipass megszünteti a VM-ek létrehozásának, kezelésének és karbantartásának bonyolultságát. Egyetlen paranccsal helyettesíti a VM konfigurálásának, a lemezkép keresésének és ellenőrzésének, az operációs rendszer telepítésének és a virtuális gép indításának folyamatát. Több VM gyorsan és egyszerűen indítható vagy semmisíthető meg, a fejlesztők pedig egyre bővülő könyvtárnyi kép és speciális célú gép közül választhatnak, mint például az Anbox Cloud appliance, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy Android-alkalmazásokat futtassanak a Multipassban.

Ha többet szeretne megtudni a Multipassról, vagy letölteni a legújabb verziót, látogasson el a multipass.run oldalra.

A legújabb kiadással kapcsolatos további információkért tekintse meg a teljes kiadási megjegyzéseket (angol).

A Canonicalról 

A Canonical az Ubuntu, a legtöbb nyilvános felhőalapú munkaterheléshez, valamint az intelligens átjárók, önvezető autók és fejlett robotok feltörekvő kategóriáihoz használt operációs rendszer kiadója. A Canonical vállalati biztonságot, támogatást és szolgáltatásokat nyújt az Ubuntu kereskedelmi felhasználói számára. A 2004-ben alapított Canonical magántulajdonban lévő vállalat.

Forrás: Canonical Transforms Linux on Mac.

A Mousai egy zenefelismerő alkalmazás Linuxra

 Legközelebb, amikor egy tévéműsorban, filmben vagy más videóban hallott dalt szeretnél azonosítani, próbáld ki a Mousai-t.

A SeaDve által készített Mousai egy dalfelismerő alkalmazás Linux desktopra (és az ének és a zene ókori görög istennőjéről nevezték el). A GTK-ra épülő és az AudD dalfelismerő API-t kihasználó Mousai lényegében a Shazam Linuxra.

Nyisd meg a Mousai-t, nyomd meg a 'listen' gombot, játszd le a felismerni kívánt dalt (ideális esetben a laptop mikrofonjának homályos közelségében), várj néhány másodpercet, és bumm: megmondja a dal nevét és azt, hogy ki adja elő.

Az alkalmazás ideális egy olyan dal azonosítására, amelyet egy tévéműsorban, reklámban vagy filmben hallottál, vagy amikor egy kávézóból dolgozol, és az üzletben lévő rádióban egy olyan szám szól, amelyről többet kell tudnod.

Előfordul, hogy nézek egy tévéműsort a laptopomon, és meghallok egy dalt, amelynek nagyon tetszik a hangzása, de fogalmam sincs, ki énekli. Az én módszerem, hogy kiderítsem, ki énekel egy dalt, elég analóg: megjegyzek néhány sort a dalszövegből, majd a "lyrics" szóval kiegészítve bepötyögöm a Google-ba, és remélem, hogy nincs túl sok egyező találat.

A Mousai az AudD API-t használja, amely rátakorlátozott. Ez azt jelenti, hogy naponta csak egy maroknyi dalt "hallgathatsz" meg vele ingyenesen. Többre van szükséged? Regisztrálhatsz saját API-kulcsot, és használhatod az alkalmazáson belül. Ne feledje, hogy az AudD-nek saját adatvédelmi szabályzata van, amelyet az alkalmazás használata vagy az API-hozzáférés igénylése előtt érdemes megnézned.

Néhány további "kényelmi funkciót" is beépítettek a Mousai-ba, mint például a korábban azonosított dalok részletének meghallgatását, valamint egy olyan weboldal elérését, amely a népszerű zenei streaming-szolgáltatások, köztük a Spotify linkjeivel van feltöltve, hogy a dalokat teljes egészében lejátszhasd.

A Mousai teljesen on-demand; nem marad a háttérben, mint a Windows és a macOS hasonló alkalmazásai, ami egy szép bónusz.

Mennyire működik jól?

Elhoztam az alkalmazás legújabb verzióját a Flathubról, és teszteltem a Fedora Rawhide (GNOME 40.3-at használó) asztali gépemen. A már ismert előadóktól származó dalok tesztelésekor 100%-os találati arányt kaptam. A Spice Girls-től a New Found Glory-ig minden egyes számot pontosan eltalált, amit kipróbáltam, elsőre, másodperceken belül.

De mi a helyzet akkor, amikor kevésbé népszerű zenéket próbáltam?

Itt az eredmények vegyesek voltak.

A Mousai nem azonosította az általam hallgatott kevésbé mainstream pop-punk zenekarok némelyikét, de másokat helyesen azonosított. Úgy tűnt, hogy a sikertelenséghez leginkább a frissesség vezet; minél újabb egy dal, annál kevésbé valószínű, hogy az AudD API azonosítja.

Ha azt tervezed, hogy "teszteled" a Mousai-t azzal, hogy a leghomályosabb b-oldalas vagy elveszett felvételt dobod be neki, készülj fel arra, hogy az "Elnézést. A dalt nem sikerült felismerni" párbeszédablakot fogod látni - és ne feledd, hogy a sikertelen találatok elhasználják a napi szabad felhasználások számát.

Mousai telepítése Linuxra

A Mousai ingyenes, nyílt forráskódú szoftver, amely a Flathubról érhető el:

Mousai beszerzése a Flathubon

A forráskód és az építési utasítások a GitHubon találhatók, ha szeretnéd a hivatalos Flatpak build használatával futtatni.

Forrás: ‘Mousai’ is Song Recognition App for Linux.

A Xubuntu 21.10 új alkalmazásokkal érkezik, beleértve egy vágólap menedzsert is

 

A Xubuntu felhasználók még ebben az évben új alapértelmezett alkalmazásokat várhatnak.

Egy maroknyi további asztali alkalmazás kerül a Xubuntu 21.10-be, amikor még idén megjelenik.

"A legutóbbi csapatszavazások bővítették a Xubuntu alkalmazásgyűjteményét'" - írja a Xubuntu fejlesztője, Sean Davis egy blogbejegyzésben, amely részletezi a közelgő kiadásban folyó munkát.

A hozzáadandó alkalmazások közé tartozik a Baobab lemezhasználat-elemző alkalmazás (a fenti képen látható, a kép készítője Sean Davis) és a GNOME Disk Utility. Mindkettő praktikus eszköz. Az előbbi hihetetlenül hasznos a lemezterületet foglaló fájlok és mappák felkutatásában, míg az utóbbi az én partíciókezelőm (és sok más felhasználóé).

A Rhythmbox asztali zenelejátszó is bekerült a listába. Egy nyilvános szavazás zajlik, hogy segítsen a fejlesztőknek eldönteni, hogy a Rhythmboxot a "standard" eszköztárral szállítsák-e, vagy az Ubuntuban használt (szerintem rendezettebb) alternatív eszköztárat használják:

Rhythmbox gyári és alternatív eszköztár

A vágólapkezelő is out-of-the-box fog érkezni - valami, amit úgy érzem, hogy az Ubuntu-nak hozzá kellett volna adnia évekkel ezelőtt.

A Clipman, azaz az xfce4-clipman-plugin csomag az, amivel a Xubuntu fejlesztői együtt fognak dolgozni. Ez egy jól integrált plugin, amely támogatja a vágólap előzményeket (beleértve a keresést is), valamint a szöveg és a kép beillesztését.

Jelenleg egy Xubuntu csapatszavazás zajlik annak eldöntésére, hogy a Clipman bekapcsolható legyen-e az alapértelmezésen. Felhasználóként szólva remélem, hogy nem fog, hacsak a disztró nem ad hozzá előzetes onboardingot, hogy a felhasználók tudják, hogy a vágólapjukat naplózó valami aktív. Kifejezett kérés nélkül futtatni egy kicsit kellemetlen érzés.

Mivel a GNOME 40 és a GTK4 az Ubuntu 21.10-ben is megtalálható, ez bizonyos mértékig hatással lesz a Xubuntura is. Davis megjegyzi, hogy a GTK4 "komponensek" a Xubuntu 21.10-ben is megtalálhatóak lesznek. Ez azt eredményezi, hogy a disztró az eszközkészlet 3-as verziójával érkezik, mivel a GIMP a GTK2-t használja, míg az Xfce nagy része már a GTK3-on alapul.

A Xubuntu 21.10 megjelenése 2021. október 14-én várható.

Forrás: Xubuntu 21.10 to Include New Apps, Including a Clipboard Manager.

MacOS "Quick Look" (Gyorsnézet) Ubuntun a GNOME Sushi segítségével

Néha a Nautilusban a fájlok miniatűrjei nem elegendőek. Néha közelebbről meg kell néznie egy fájlt, fényképet vagy mappát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban az a fájl, fotó vagy mappa, amit keres, de anélkül, hogy egy teljes körű alkalmazást kellene megnyitnia, hogy ezt kiderítse.

És itt jön a képbe a GNOME Sushi.

A GNOME Sushi a macOS "Quick Look" alternatívája a Nautilus-t, azaz a GNOME híres fájlkezelőjét használó Linux asztalok számára.

Kiválaszt egy fájlt a Nautilusban, megnyomja a szóköz billentyűt, és megjelenik a fájl azonnali (és általában interaktív) előnézete - nem kell megnyitni egy teljes alkalmazást.

A Sushi támogatja a legtöbb egyszerű szöveges dokumentum előnézetét, beleértve a szkripteket szintaxis-kiemeléssel, valamint a PDF-eket, HTML-fájlokat és LibreOffice-dokumentumokat is. A zene- és videofájlok előnézete a GStreamer keretrendszert használja, hogy lehetővé tegye a keresést/böngészést.

És természetesen a GNOME Sushi különösen jól használható a fényképek nézegetésére:

GNOME Sushi képelőnézet

Az előnézet megtekintésekor a billentyűzet nyílbillentyűivel lapozhat a különböző fájlok között, a Sushi pedig automatikusan beállítja az ablak méretét és jellemzőit. Például, mondjuk, ha egy "a" betűvel kezdődő képfájlt tekint meg előnézetben, akkor a jobb oldali nyílbillentyű lenyomásával kiválaszthat egy "b" betűvel kezdődő PDF fájlt, és ez "csak úgy működik".

A Sushi előnézet bezárásához ismét nyomja meg a szóköz billentyűt. Ez egy intuitív viselkedés, amelyet könnyű elsajátítani; egy szóköz megérintése az előnézethez, egy szóköz megérintése az elutasításhoz.

Az egyik funkció, ami (sajnos) hiányzik a Sushi-ból a macOS megfelelőjéből, az az "akciók". Nem lehet egy képet előnézetben megnézni, majd ugyanabban az ablakban egy gombot megnyomni, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzá.

A leggyakoribb fájlelőnézeteknél a Sushi lehetőséget ad arra, hogy a fájlt a fájltípushoz tartozó alapértelmezett alkalmazásban nyissa meg, ami jobb, mint a semmi.

GNOME Sushi telepítése Ubuntura

A GNOME Sushi egy egyszerű funkció, amely nagy hatással van a munkafolyamatokra. Zökkenőmentes előnézeti képességei olyanok, hogy néhány nap használat után azon fog csodálkozni, hogyan boldogult nélküle!

A GNOME Sushi telepítéséhez Ubuntun futtassa ezt a parancsot:

sudo apt-get install gnome-sushi

Alternatívaként telepítheti az alkalmazást az Ubuntu Software segítségével:

A GNOME Sushi telepítése Ubuntun.

Lehet, hogy újra kell indítania a Nautilust (ki- és bejelentkezni), hogy a funkció működésbe lépjen, de ha ez megtörtént, akkor máris használható: nyissa meg a Nautilust, válasszon ki egy fájlt az egérrel vagy a billentyűzettel, és nyomja meg a szóköz billentyűt az előnézethez!

Röviden, a GNOME Sushi gyors és hatékony módot biztosít arra, hogy azonnal megnézze a PDF-fájlokat, fényképeket és más dokumentumokat anélkül, hogy teljesen meg kellene nyitnia őket. Én ezt az eszközt kihagyhatatlannak tartom az asztalomon, de ossza meg velem a véleményét lent a hozzászólásokban!

Forrás: Get macOS ‘Quick Look’ on Ubuntu with GNOME Sushi.

A top hat Android emulátor Android alkalmazások és játékok futtatásához és teszteléséhez Linuxon 2021-ben

 Az Android egy erősen testreszabott Linux kernelre épül. Így a mobilalkalmazások Linuxon történő futtatásának Android emulátor segítségével van értelme.

Bár ez nem valami újdonság, amit a Linux gépen megtehet, ez egy olyan funkció, amire nagyobb igény mutatkozik, miután a Windows 2021-ben bevezette az Android-alkalmazások futtatásának lehetőségét.

Nem csak az alkalmazások használatára korlátozódik, az Android emulátorok némelyike a fejlesztéshez és a teszteléshez is jól jöhet.

Ezért összeállítottam egy listát a legjobb emulátorokról, amelyeket Android alkalmazások/játékok tesztelésére vagy futtatására használhat Linuxon.

1 - Anbox

Az Anbox egy elég népszerű emulátor, amely lehetővé teszi a Linux felhasználók számára, hogy Android alkalmazásokat futtassanak. Valószínűleg ezt használja a Deepin Linux is, hogy segítsen az Android alkalmazások futtatásában.

Egy konténer segítségével izolálja az Android operációs rendszert a gazdatesttől, ami lehetővé teszi számukra azt is, hogy a legfrissebb Android verziót tegyék használhatóvá.

A futó Android-alkalmazások nem fognak közvetlen hozzáférni a hardverhez - ami egy jó biztonsági döntés.

Az itt szereplő néhány más lehetőséggel ellentétben az Anboxnak technikailag nincs szüksége emulációs rétegre ahhoz, hogy az Android működjön. Más szóval, ez a lehető legközelebb áll a natív Android-élményhez a Linux rendszerén.

Emiatt nem biztos, hogy ez a legegyszerűbb elérhető opció. Nem használhatja egyszerűen a Google Play Store-t az alkalmazások telepítéséhez, hanem az Android Debug Bridge (ADB) segítségével kell telepítenie az alkalmazásokat. Mindössze egy alkalmazás APK fájljára van szüksége ahhoz, hogy telepíteni és használni tudja azt.

Anbox.

2 - Genymotion

A Genymotion egy lenyűgöző, tesztelésre és fejlesztésre szabott megoldás.

Nem ingyenes és nyílt forráskódú lehetőség. Virtuális Android-élményeket nyújtanak szolgáltatásként a felhőn keresztül vagy egy asztali klienssel, amely független az Android Studiótól.

Különböző hardverkonfigurációkat és Android-verziókat szimulálhat, hogy virtuális eszközt hozzon létre a teszteléshez. Lehetőséget ad továbbá a skálázásra, és több Android virtuális eszköz is futhat a kiterjedt tesztekhez.

Segítségével tesztelheti, hogyan működik a fájlfeltöltés az alkalmazásában, hogyan befolyásolja az akkumulátort, a teljesítményt, a memóriát stb.

Bár ez egy prémium megoldás főként szakemberek számára, támogatja a legújabb Linux disztribúciókat, amelyek közé tartozik az Ubuntu 20.04 LTS is.

Genymotion.

3 - Android-x86

Az Android x86 egy nyílt forráskódú projekt, amelynek célja, hogy az Android 32 bites támogatással fusson a PC-n.

Választhat, hogy telepíti egy virtuális gépkezelő segítségével a Linux rendszerére, vagy közvetlenül kipróbálja a PC-n.

Hivatalos telepítési utasítások állnak rendelkezésre, ha szükséges.

Néhány más lehetőséggel ellentétben ez egy egyszerű emulátor, amely megpróbál működni a PC-n, mindenféle díszes funkció nélkül.

Android-x86.

4 - Android Studio (Virtuális Eszközök)

Az Android Studio egy teljes értékű eszköz a fejlesztéshez és teszteléshez. Szerencsére a Linux-támogatással szükség esetén az Android-élményt is emulálhatja vele kísérletekhez.

Csak létre kell hoznia egy Android virtuális eszközt (AVD), amelyet konfigurálhat, majd emulátorként szimulálhat.

Jó esély van arra, hogy a legújabb okostelefonok, tévék és okosórák egy részének támogatását is megtalálja.

Kell némi tanulási folyamat ahhoz, hogy sikerüljön, de ingyenes és teljesen nyílt forráskódú.

Android Studio.

5 - ARChon

Érdekes megoldás egy Android emulátor, amelyet Linuxon és bármely más platformon is használhat.

Segít Android alkalmazások futtatásában Chrome OS-en vagy Chrome böngészővel bármilyen operációs rendszeren. Egyesekkel ellentétben nem biztos, hogy teljes Android-élményt kapunk, hanem csak Android-alkalmazások futtatásának lehetőségét.

Csak ki kell csomagolnia a runtime-ot, és be kell töltenie a Chrome bővítményekbe. Ezután az APK-fájl letöltésével hozzáadhatja a használni kívánt alkalmazást.

ARChon.

6 - Bliss OS

A Bliss OS egy újabb nyílt forráskódú projekt, amely az Android x86-hoz hasonlóan az Android PC-n való futtatását célozza.

Az Android x86-tal ellentétben több kompatibilitási lehetőséget biztosít, mivel támogatja mind a 32 bites, mind a 64 bites architektúrákat. Emellett letöltheti a kompatibilis fájlt a processzorának megfelelően.

Aktívan karbantartott, és támogatja a piacon elérhető legújabb Android verziókat.

Bliss OS.

Összegzés

Bár számos Android emulátor érhető el Linuxra, ezek nem helyettesíthetik a teljes értékű okostelefon-használatot.

Minden emulátor egy sor funkcióval és egy adott céllal együtt érkezik. Válassza ki azt, amelyre szüksége van!

Kipróbálta már az Android emulátorokat? Melyik a kedvenc emulátora, amit Linuxon használt? Nyugodtan ossza meg velem a lentebb megjegyzésben.

Forrás: Top Android Emulators to Run and Test Android Apps on Linux.

A KDE az a Linuxnak, ami a 7 a Windowsnak volt

 Jack Wallen megnézte a KDE Neon legújabb verzióját, és komoly benyomást tett rá.

Ha a legtöbb elkötelezett rajongót kérdezzük, a Widows 7 volt az asztali operációs rendszer legjobb iterációja. Még mindig hű maradt a felhasználók által megszokott megjelenéshez és érzéshez, de éppen elég modernitást adott ahhoz, hogy kihúzza azt a szoftveres Kaszás hideg, elérhetetlen szorításából. Ezért volt az, hogy amikor a Microsoft leállította a Windows 7-et, a teljes közösség felhördült. Nem akarták elengedni azt, ami ismerős volt, és ami olyan jól működött számukra.

Úgy látom, hogy a KDE ugyanezt a helyet foglalja el a Linux-felhasználók számára. Ez a nyílt forráskódú desktop egy ideje már az old és new school tökéletes házassága a tervezés és a kivitelezés terén. Megvan benne a múlt minden jósága, de épp elég jövőbeli ízzel ahhoz, hogy egyszerre érezzük ismerősnek és modernnek.

Emiatt az old school érzés miatt hajlamos vagyok nem eléggé szeretni a KDE-t. És ez nagy kár, mert ha a KDE Neon (és a KDE 5.22.1-es verziója) megmutatott nekem valamit, akkor az az, hogy ez az asztal megérdemli a figyelmet és az elismerést, amit egy ideje már nem kapott meg.

Hogy megoldjam ezt a mulasztást, gondoltam, hogy felpörgetek egy virtuális gépet a legújabb KDE Neon kiadással, és megnézem, mi a helyzet. Örömmel jelenthetem, hogy igen kellemesen meglepődtem. A KDE Neon disztribúciókkal a felhasználók a KDE desktop legújabb verzióját és egy hihetetlenül simán futó operációs rendszert kapnak. Nem tökéletes, de aki a legjobb bevezetést keresi a Linuxba, annak ez lehet az ideális választás.

Nézzük meg, miért.

Minden az alkalmazásindítóról szól

Lássuk be, az asztali kirakós játék legfontosabb darabja az alkalmazásindító. Hogy miért? Mert a felhasználók itt lépnek kapcsolatba az asztallal; itt indítanak alkalmazásokat, keresnek különböző objektumokat (alkalmazásokat és dokumentumokat), keresik meg a beállításokat, és zárják/indítják újra/leállítják a gépüket. Ha a fejlesztők és a tervezők rossz utat választanak ezzel a funkcióval kapcsolatban, az UX drámai módon fog szenvedni. Valójában ez az egyik legnagyobb panasz, amit a GNOME-hoz újonnan csatlakozó felhasználóktól hallani lehet. A GNOME Dash megszokása sok felhasználói típus számára kihívást jelent. KDE? Még távolról sem. Amint bejelentkezik a KDE-asztalra, azonnal otthon érzi magát.

Aztán rákattint az Alkalmazásindítóra, és a "különleges" tényleg beindul. Ez a legjobb asztali menü a piacon. Tényleg ennyire jó. És igen, részben azért, mert a KDE olyan, mintha a Windows 7 Start menüjének modernizált változata lenne, csak ha úgy tervezték volna, hogy olyan hatékonysággal és felhasználóbarát módon működjön, amilyenhez a Microsoft tervezői és fejlesztői nem érhetnek hozzá (A ábra).

A ábra

A KDE Application Launcher a legjobb a piacon.

Még jobb, ha nem tetszik az alapértelmezett alkalmazásindító (és tetszeni fog), bármikor lecserélheti akár egy alkalmazásvezérlőpultra, akár egy szabványos alkalmazásmenüre. Ehhez kattintson a jobb gombbal az Application Launcher gombra, válassza az Alternatívák megjelenítése lehetőséget, és válasszon a lehetőségek közül (B ábra).

B ábra

A KDE-hez kívánt asztali menü típusának kiválasztása.

A kíváncsiaknak:

• Az alkalmazásindító egy hibrid az alkalmazás áttekintése és egy hagyományos menü között.
• Az Application Dashboard hasonló ahhoz, ami a GNOME alkalmazás-áttekintője.
• Az Application Menu hasonló a standard asztali menühöz.

Szerintem az Application Launcher a legjobb a csoportból, mert mindkét világból a legjobbat nyújtja.

A KDE már régen párosította a lehetőségeket

Valamikor régen az volt a legnagyobb probléma a KDE-vel, hogy túl sok funkciója volt. A fejlesztők büszkeségére vált a csengőszólista, mintha azt akarták volna mondani: "Több funkcióval rendelkezünk, mint bármelyik elérhető desktop". Sajnos ez a KDE kárára vált. Különösen akkor, amikor maguk a fejlesztők nem tudtak elég jól elmagyarázni egy funkciót, hogy annak értelme legyen a felhasználók számára. Volt egy különleges funkció (aminek a nevére nem emlékszem), amely lehetővé tette a widgetek és ablakok kategóriákba csoportosítását, mint a Workspaces felturbózott változata. De ahogy a KDE ezt a funkciót telepítette és kezelte, az olyan zavaros volt, amennyire csak lehetett.

A legújabb KDE alapértelmezés szerint a Tevékenységeket használja, ami a munkaterületek másik neve. A KDE egy lépéssel tovább megy, és lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egyéni Tevékenységeket hozzanak létre, sőt, még a tevékenységkövetés engedélyezését/letiltását is lehetővé teszi egy új Tevékenységhez (C ábra).

C ábra

Új tevékenység létrehozása a KDE-ben.

Igaz, a legtöbb átlagos felhasználó nem fog felugrani az Activity vonatra. Pedig kellene. A munkaterületek egy olyan funkció, amelyet a kezdetek óta használok a Linuxban, és hihetetlenül megkönnyíti az asztali szervezés hatékony kezelését.

Widgetek, widgetek, widgetek

Egy dolog, amit a KDE megtartott, a Widgetek. Azok számára, akik nem ismerik, ezek a widgetek pontosan azok, aminek hangzanak. Az Android platformon találhatóakhoz hasonlóan a widgetek az asztalhoz hozzáadott kis alkalmazások, amelyek még egyszerűbbé teszik a felülettel való interakciót. Alapértelmezés szerint olyan widgeteket talál, mint a különböző menük, hangerő, akkumulátor és fényerő, számológép, különböző órák, Bluetooth állapotvezérlő, színválasztó, vágólap, naptár, szótárak, tárolóhasználat, mappanézetek, rejtvények, kijelző konfiguráció, globális menü, tevékenységnézegetők és még sok más. Személy szerint sosem voltam nagy híve az asztali widgeteknek, főleg azért, mert jobban szeretem, ha a munkakörnyezetem minimalista. De bárki számára, aki jobban szereti a kis alkalmazások és hasonlók hozzáadását, a KDE Widgets egy szívesen látott csemege lesz.

Az élmény teszi

Megpróbálni összefoglalni, hogy mit nyújt a KDE Neon. Nagy kihívás, különösen, ha az alkotóelemeire bontjuk. Hogy miért? Mert a KDE-élmény az egésznek az összegéről szól. A KDE legújabb iterációja egy pompás desktop, amelynek minden darabja tökéletes harmóniában működik. Az asztali környezet minden szegletében találsz valami újat és izgalmasat, amit egyértelműen (és aprólékosan) úgy terveztek, hogy minden mással zökkenőmentesen működjön együtt. Semmi sincs a helyén kívül, és minden egyszerűen működik. 

Ennyire különleges a KDE (és a KDE Neon). Nagyon ajánlom, hogy próbáld ki ezt az asztali Linux disztribúciót, és csak próbálj meg nem beleszeretni. 

Töltsd le a KDE Neon egy példányát most.

Forrás: KDE is to Linux what 7 was to Windows.

A "Hé, haver, hol kaphatom meg ezt a háttérképet?" blogbejegyzés

Alternatív cím: "Ez egy víziló?! Úgy néz ki, mint egy pár szőrös..."

Ha az elmúlt egy hónapban a színes asztali háttérképek után vágyakoztál, amelyeket a cikkekhez és a tweetekhez készített képernyőfotókon használtam, akkor ez a bejegyzés neked szól.

Elég sokan kerestek meg, hogy kérjenek tőlem egy linket a háttérképekhez, amelyeket megpillantottak egy képernyőfotón. Azt is megkérdeztétek, honnan szerzem be a háttérképeket. Ahelyett, hogy továbbra is egyenként válaszoljak a kérdésekre, gondoltam, hogy bedobok ide egy gyors posztot megosztani, és talán elérni azokat, akik nem kíváncsiak, de túlságosan féltek megkérdezni.

Ráadásul a háttérképekről szóló bejegyzés lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit megtréfáljam az Ubuntu 21.04-et és annak "egyedi" asztali háttérképét:

A bemutatása óta az Ubuntu 21.04 alapértelmezett háttérképéről megoszlanak a vélemények. Egyesek egy játékos víziló körvonalát látják, egy ártalmatlan kabalafigurát, egy kis mókát. Mások? Nos, ők egy pár szőrös... Hívjuk őket egyszerűen kókuszdiónak! 🥥

A (többnyire humoros) ellenségeskedés fényében, amit a szőrös hajúak megszentelt formája elszenvedett, azt hiszem, a szokásosnál több ember kereshet alternatív asztali hátteret 😉 - egy újabb ok arra, hogy egy ilyen gyors posztot tegyek ki.

Az Ubuntu 21.04 mindössze két alternatív háttérképet kínál a vitatott alapértelmezett vászonhoz, mindkettő szintén vízilovak képe. Nos, én ugyanúgy szeretem a vízilovakat, mint bárki más, de egy kis változatosság az asztali háttér részlegben jól esett volna, 'Buntz.

A nemrégiben újraélesztett Ubuntu 21.10 háttérképverseny most zajlik, és biztosítja, hogy a következő kiadás eleve egy kicsit változatosabb képkészlettel érkezzen. De csak egy kicsit; a fejlesztők azt tervezik, hogy csak KÉT győztest választanak ki a .iso lemezre. Azt mondják, hogy így helyet takarítanak meg a lemezképen... 💁🏻♂️

Mégis, bármelyik verziót is használod, az Ubuntu asztali hátterét (gyakorlatilag) bármilyen képfájlra átállíthatod.

Ilyen például ezek...

WallsbyJFL

Egy kis minta @WallsbyJFL-től

A remek háttérképeim elsődleges forrása egy JFL nevű tervezőn keresztül érkezik. Ez a személy készít, tervez, fotóz, szerkeszt, és kurátori mappát tölt meg a fantasztikusan nagy felbontású (minimum 2K) hátterekkel. Bárcsak mindet egyszerre használhatnám. Ez egy olyan "...nem ez a kedvencem... nem ez... nem, ez!" helyzet.

Míg JFL háttérképeit nem engedélyezik a terjesztésre (tudomásom szerint), az "ingyenes" gyűjteménye ingyenesen letölthető személyes használatra asztali számítógépekre, mobilokra stb. A háttérképek felhasználásakor a @wallsbyjfl-nek kell elismerést adni a nem háttérképes munkáidban.

Nagy az esélye annak, hogy ha tetszett egy háttérkép kinézete az elmúlt 3-4 hónap valamelyik bejegyzésében, akkor az JFL háttérképét tartalmazza. Az alábbi linken keresztül böngészhetsz az ingyenes mappájában a Google Photos-on keresztül:

WallsbyJFL a Google Photos-on

Ha nagyon tetszik a JFL munkája, akkor előfizethetsz a prémium albumukra 5 dollárért (élethosszig). Ezzel még több képhez férhetsz hozzá, amelyek közül sok az előnézetben megtekinthető az Instagramon, mobilon és asztali számítógépen egyaránt.

A másik elsődleges forrásom a kiváló minőségű képekhez, amelyek általában jól működnek asztali háttérképként, az Unsplash. Az Unsplash összes képe ingyenesen letölthető és használható (ami nagyszerű). Kinyomtathatod őket, beboríthatod velük a kutyádat, eladhatod a kutyát egy művészeti installációnak, és aztán elviheted az összes dicsőséget - ez a fajta "ingyenesség".

Ó, és azt hiszem, meg kell említenem azt a "kék mosolygós buborékok" tapétát is, amit néha használok. Ez a .jpg már azóta megvan, amióta ez a blogom van.

Kék mosolygós buborékok a Fedora 34-ben

Nem emlékszem az eredeti forrásra (és 13 év elteltével csak nyúl üreg után nyúl üreg), de mindenféle kissé furcsa hangzású weboldalakon találsz felskálázott 2K és 4K verziókat, amelyekhez nem vagyok elég magabiztos ahhoz, hogy linkeljek - csak keresd a "blue smiley face wallpaper" szót.

Ezzel kapcsolatban gyakran gondoltam arra, hogy a fenti mosolyok lila/narancs színű változata BETEG Ubuntu háttérkép lenne.

Akárhonnan is csípted el a kívánt csettintést, könnyű háttérképet váltani az Ubuntuban. Megteheted a Beállítások > Háttér eszközön keresztül; a Firefoxon keresztül (ha jobb gombbal kattintasz egy kompatibilis képre a böngészőben); vagy a fájlkezelőn keresztül, csak kattints jobb gombbal bármely kompatibilis képfájlra, és válaszd a "set as desktop background" (beállítás asztali háttérképként) lehetőséget.

Forrás: The ‘Hey Dude, Where Can I Get That Wallpaper?’ Blog Post.

A Nautilus 40 bekerül az Ubuntu 21.10 daily build-ekbe

 

A Nautilus 40 bekerül az Ubuntu 21.10 daily build-ekbe.

Bár érkezése nem a legjelentősebb esemény ebben a ciklusban, a Nautilus 40 számos olyan fejlesztést és funkciót tartalmaz, amelyekkel az Impish napi tesztelői szívesen játszanak majd.

Mint például?

Nos, a híres fájlkezelő ezen frissítése végre lehetővé teszi, hogy a fájlokat a lista nézetben a létrehozás dátuma szerint rendezze (egy régóta fennálló kérés); azt mondják, hogy "pontosabb" fájlátviteli és másolási becsléseket továbbít; és javítja a lapkiegészítést a helybeviteli sávban (a ctrl + l megnyomásával érhető el).

A fejlesztések másik területe a fájlkonfliktus párbeszédpanel. Ez akkor jelenik meg, ha olyan fájlt vagy mappát próbál másolni vagy áthelyezni, amelynek a neve megegyezik egy meglévő fájl vagy mappa nevével. A Nautilus 40-ben továbbra is lehetőség van a fájl cseréjére vagy átnevezésére, de most már lehetőség van a helyettesítő név megadására is, ahogy ez a képernyőkép mutatja:

Fájlkonfliktus párbeszédpanel a Nautilus 40-ben

A Nautilus 40 beépített .zip kicsomagoló funkciót is kapott, amely támogatja a jelszóval védett .zip fájlokat; és a Nautilus beállítási paneljének egyoldalas újratervezése megkönnyíti az egyes beállítások megtalálását.

Hangsúlyoznom kell, hogy a közelgő Ubuntu 21.10 kiadás (ha minden jól megy) októberre már a Nautilus 41-et is tartalmazhatja, így a Nautilus 40-et egyelőre tekintsük egyfajta ideiglenes érkezésnek vagy helytartónak.

Forrás: Nautilus 40 Arrives in Ubuntu 21.10 Daily Builds.

A nyolc legjobb ikontéma Ubuntu-ra 2021-ben

Nézd meg a következő kivételes ikon témákat, amelyeket Ubuntu, Linux Mint és nagyjából minden létező Linux disztribúción használhatsz.

Az ikonok témájának megváltoztatása egy gyors és egyszerű módja annak, hogy az asztalodnak merészen új külsőt adj, anélkül, hogy Linux disztribúciót kellene váltanod vagy új Linux asztali környezetre kellene áttérned.

De mivel több száz epikus Linux ikoncsomag áll rendelkezésre, nem feltétlenül egyszerű ebbe belekezdeni - ezért van szükség egy ilyen bejegyzésre, mint ez!

Az alábbiakban a jelenleg Ubuntu-hoz és Linux Minthez elérhető legjobb ikon témákból válogattunk, a stílusok a finom, lapos és 2D-sektől a fényes, gradiens és részletgazdag ikonokig terjednek.

Ami még jobb, hogy az ikon témák listáját folyamatosan frissítjük. Ez azt jelenti, hogy nem kell aggódnod amiatt, hogy bármelyik link elromlott vagy bármelyik csomag elavult. Amit látsz, azt használhatod is!

Készen állsz az asztalod megújítására? Akkor olvass tovább!

A legjobb ikon témák Ubuntu-hoz

1. A Papirus ikon téma

Kezdjük egy klasszikussal: a Papirus ikon téma rendkívül népszerű az Ubuntu felhasználók körében, és nem nehéz megérteni, hogy miért.

Színes, ötletes és formás: A Papirus ügyes vizuális kohéziót szövi át a jelkészletét, annak ellenére, hogy milyen széles a lefedettség. Az ikonkészleten dolgozó tervezők a GitHubon keresztül hihetetlenül fogékonyak a visszajelzésekre is, ami azt jelenti, hogy ha olyan alkalmazást használsz, amelynek nincs Papirus ikonja, kérheted, hogy adjanak hozzá egyet.

A Papirus ikontéma Ubuntura való telepítésének legjobb módja, ha a hivatalos Papirus Team PPA-t hozzáadod a szoftverforrások listájához. Ez biztosítja, hogy mindig a legfrissebb csomagot használja (a frissítések gyakran jelennek meg), mivel az új verziók a többi szoftverfrissítéssel együtt települnek.

Nyisson egy új Terminál ablakot, és másolja/illessze be ezt a parancsot, utána nyomja le az enter vagy a return billentyűt:

sudo add-apt-repository ppa:papirus/papirus

A PPA hozzáadása után futtassa ezt a parancsot a Paprius ikon téma telepítéséhez Ubuntu 18.04 LTS és újabb verziókon:

sudo apt install papirus-icon-theme

Végül váltson ikon témát az Ön által preferált tweak eszközzel.

2. Numix Circle 

Egy kör alakú ikon témára vágysz egy kis színpompával? Ne keress tovább a Numix Circle-nél.

Minden alkalmazás ikonjának ugyanabba az alakzatba helyezése túlzásnak és szélsőségesnek tűnhet (így a nem megfelelő alkalmazások még jobban kitűnnek), de szerencsére a Numix Circle ikon-téma esetében ez nem így van, köszönhetően a kimerítő alkalmazás-lefedettségnek.

A Numix Circle mostanra több ezer alkalmazás ikonját öleli fel, köztük olyan nagyra becsült kedvenceket, mint a Firefox, a Blender és a GIMP, valamint az újabb és a fejlesztés korai szakaszában lévő alkalmazásokat.

A Numix Circle ikontémát többféleképpen is telepítheted Ubuntura, de ahhoz, hogy az ikonkészlet legfrissebb verzióját kapd (amit én ajánlok), a hivatalos Numix PPA-t (támogatja az Ubuntu 18.04 LTS-t és az újabb verziókat) kell a parancssoron keresztül a szoftverforrások listájára tennie:

sudo add-apt-repository ppa:numix/ppa

Ezután telepítsd a készlet legfrissebb verzióját a következőkkel:

sudo apt install numix-icon-theme-circle

Végül váltsunk ikon témát az általunk preferált tweak eszközzel.

3. Qogir Icon Theme

A Qogir ikon téma a Qogir GTK téma kiegészítésére készült, de ne hagyja magát elriasztani, ha nem használja, mivel ez egy remek ikon készlet a saját jogán is.

Az Arc, Faba és Tela ikonkészletek kombinációján alapuló Qogir-t a szerzője "lapos, színes dizájn ikon témaként harangozza be Linux asztali számítógépekhez".

De ez nem lapos lapos.

A döntés, hogy egyszerű 2D-s glifákat használ minimális rétegezéssel, és ragaszkodik a következetes formák és árnyalatok készletéhez, a Qogir ikonok megtartják az egyensúlyt a lágy és hívogató, valamint a komoly és professzionális között. Az ikonok ebben a készletben nem tűnnek túltervezettnek vagy túl rajzfilmszerűnek.

A Qogir ikon téma letöltése (.tar.gz)

A Qogir ikon téma Ubuntura történő telepítéséhez töltse le a legújabb kiadást a fenti linkről. Ha a letöltés befejeződött, kicsomagolja az archívumot, és a benne lévő legfelső szintű mappát helyezze át a Home könyvtár rejtett ~/.icons mappájába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozza létre.

4. WhiteSur

Az asztali Linux operációs rendszerek sok mindenben különböznek zárt forráskódú társaiktól. De a legjelentősebb talán az a puszta kontroll, amit a dolgok kinézete felett gyakorolhatsz.

Ha tehát az Ubuntut egy Mac-hez hasonlóvá akarod tenni - lehet, hogy az operációs rendszer kinézetét szereted, de a korlátait nem -, akkor egy olyan ikonkészlet, mint a WhiteSur, egyszerű módja ennek.

Bár a WhiteSur egy ikoncsomag, amelyet a macOS Big Sur és az új alkalmazásikonok kinézete ihletett, nem szó szerinti másolat. Ehelyett a szerzők az új ikonstílus mögötti általános motívumokat és koncepciókat fordítják le egy (vitathatatlanul) lágyabb, de az igazinál jobb készletre.

A WhiteSur ikonok letöltése (.tar.xz)

Az ikon téma Ubuntura történő telepítéséhez először töltsd le a legújabb kiadást a fenti linkről. Ha a letöltés befejeződött, csomagold ki az archívumot. Ezután a kicsomagolt mappát helyezd át a Home könyvtáradban lévő rejtett ~/.icons mappába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozd létre.

5. Vimix

A Vimix ikonok a néhány évvel ezelőtt népszerű Paper ikon témán alapulnak (de most már nagyon különböznek attól). Bár az a téma material designként indult, azóta kialakult a saját megjelenése.

A Qogirhoz hasonlóan a Vimixet is úgy tervezték, hogy az azonos nevű GTK-témával használható legyen, de ez nem konkrét követelmény. Bármilyen tetszőleges GTK-témával használhatod.

Az ikoncsomagot többféle színváltozatban terjesztik, többek között piros ("ruby"), fekete és lila ("amethyst") színben. Ezek egyenként letölthetők és telepíthetők, vagy egy parancssori szkript segítségével automatizálhatja a folyamatot.

Link a Vimix letöltéséhez

6. We10x

A Microsoft (lassan) új design nyelvet vezet be a Windows operációs rendszer és a hozzá tartozó alkalmazások és szolgáltatások ökoszisztémája számára. Az új megjelenés pedig a redmondiak aktív felhasználói bázisán túl, azaz a Linux-felhasználók körében is rajongókra talált.

A We10X ikonkészlet azonban nem a Windows ikonok 1:1 portolása Linuxra. Nem egy klón. Bár erősen inspirálja a Windows "folyékony" esztétikája, mégis önállóan értelmezi azt, és ahol szükséges, engedményeket és eltéréseket tesz a Microsoft által dizájnolt ikonoktól.

Egy ismertebb ikonkészlet egyes felhasználók számára megkönnyítheti a rendszer használatát. Függetlenül attól, hogy miért akarsz egy ilyen csomagot használni, a Linux használatának szépsége az, hogy megteheted - szóval rajta!

We10x ikontéma letöltése (.tar.gz)

A We10x ikonok Ubuntura történő telepítéséhez először töltsd le a csomag legújabb verzióját a fenti linkről. Ha a letöltés befejeződött, csomagold ki az archívumot, és a legfelső szintű mappát helyezd át a Home könyvtár rejtett ~/.icons mappájába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozd létre.

7. Obsidian

A lapos témáktól kicsit, nos, laposnak érzed magad? Ha igen, mindenképpen nézd meg az Obsidian-t.

Az Obsidian a Faenza ikon téma folytatása, amely néhány évvel ezelőtt őrülten népszerű volt a Linux felhasználók körében. Sajnos maga a Faenza már nem frissül.

Lépjen be az Obsidian. Átdolgozza a Faenzát 2020-ra, egy halom átdolgozott és visszatekert ikont csomagolva olyan klasszikus alkalmazásokhoz, mint a Firefox, a GIMP és a LibreOffice, valamint támogatja az olyan újabb szoftvereket, mint a Cawbird, a Foliate és a GNOME Extensions.

Itt nem kell félni a 3D-s elemektől: Az Obsidian teljes mértékben magáévá teszi a fényességet, a fényhatásokat, a cseppárnyékokat és a ferdéket. Az eredmény egy olyan ikoncsomag, amelynek hangsúlyos és jellegzetes "csempézett" megjelenése véleményem szerint nem hasonlít semmihez, amit más Linux ikon témák kínálnak.

Az Obsidian letöltése a GitHubról

Az Obsidian ikonok Ubuntura történő telepítéséhez töltsd le a csomag legújabb verzióját a fenti linkről. Ha a letöltés befejeződött, csomagold ki a tar.xz archívumot, és a legfelső szintű mappát helyezd át a Home könyvtár rejtett ~/.icons mappájába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozd létre.

8. Newaita

Végül, de nem utolsó sorban szerepel a listán a Newaita. Ez az aktuális ikoncsomag különlegesség, mindenki erről beszél - és könnyű megérteni, hogy miért!

Engem a Tango desktop projektre emlékeztet, amely a Linux-alkalmazások konzisztens megjelenését próbálta összeállítani az eszközkészletek és a desktopok között, bár egy kicsit modernebb. Az alkalmazásikonok nem szuperrealisztikusak, de nem is teljesen karakter nélküliek. Sőt, néhány ikon kiválóan megrajzolt.

Az ikonok többségénél a szegélyes körvonal használata jellegzetes megjelenést biztosít, a glifák pedig helyenként kissé kiemelkedő megjelenésűek. Az opcionális sötét készlet beillesztése szép húzás.

Röviden, a Newaita ikonok merész, magabiztos megjelenést kölcsönöz a Linux-asztalnak, amely ötvözi a modern színtervezési trendeket a régebbi, bonyolultan modellezett stílussal.

Newaita ikonok letöltése (.zip)

A Newaita ikonok Ubuntura történő telepítéséhez először töltsd le a csomag legújabb verzióját, majd ha elkészült, csomagold ki a .zip archívumot. Mindkét felső szintű mappát helyezd át a Home könyvtár rejtett ~/.icons mappájába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozd létre.

Témák, amelyekre érdemes odafigyelni

Tessék: 8 kivételesen jól elkészített, teljes ikonos téma Ubuntu, Linux Mint és más disztrókhoz, amelyek tökéletesek a kezdéshez - de a dizájn trendek nem állnak meg, és folyamatosan új ikoncsomagokat fejlesztenek.

Bár úgy döntöttem, hogy ezt a listát (egyelőre) csak 8-ra szűkítem, rengeteg feltűnő ikonkészlet létezik. Ha a lágy megjelenés és a pasztellszínek rajongója vagy, akkor a Boston, a Tela és a Zafiro csomagok ügyes vonzerővel bírnak. Akik kör alakú készletet keresnek, azoknak érdemes kipróbálniuk a Tela Circle-t.

Ha Ubuntu 18.04 LTS-t vagy annál újabbat használsz, érdemes kipróbálnod az új, továbbfejlesztett upstream GNOME ikonokat. Az ikonoknak mostanában nagyon sajátos hangulata van. Csak telepítsd az Ubuntu Software alkalmazásból.

Végül, ha nagyon tetszenek az Ubuntu által szállított Yaru ikonok, de azt szeretnéd, ha a készlet több alkalmazásra is kiterjedne, akkor nézd meg a Yaru++-t. Ez további Yaru stílusú ikonok áradatát biztosítja további alkalmazások tömkelegéhez.

Hogyan telepíthetsz ikon témákat Ubuntura

Az általunk kiválasztott ikoncsomagok némelyikét manuálisan kell telepítened - de ez ne tántorítson el, mivel ez nem olyan nehéz vagy bonyolult, mint gondolnád.

Először töltsd le a kiválasztott csomag legújabb verzióját a megadott link(ek) segítségével. A csomagolástól függően ez lehet zip fájl vagy .tar.gz - de ez nem számít.

Ha a letöltés befejeződött, ki kell kicsomagolnod az archívumot, azaz a fájlkezelőben jobb egérgombbal kell rákattintanod, és az "extract here" (kicsomagolás ide) lehetőséget kell kiválasztanod.

Végül a kicsomagolt mappán belüli legfelső szintű mappát helyezd át a Home könyvtárában lévő rejtett ~/.icons mappába. Ha ez a könyvtár nem létezik, hozd létre.

Nyomd meg a ctrl + h billentyűkombinációt a rejtett fájlok és mappák megjelenítéséhez/elrejtéséhez az Ubuntu rendszerben.

Most már minden készen áll. Az ikonok témáját hasonlóan változtathatod meg, mint ahogyan az Ubuntu témáját változtatod meg: a GNOME Tweaks alkalmazással vagy a Linux Mint megjelenési eszközével.

A témaváltoztatások azonnal érvénybe lépnek, és gyorsan "visszacsinálhatók". Ez azt jelenti, hogy bátran kísérletezhetsz különböző készletekkel, hogy megtaláld a számodra legjobban működő (nem is beszélve arról, hogy a legjobban kinéző) beállítást.

Forrás: Updated: 8 Best Icon Themes for Ubuntu (2021 Edition).