A Sudo és a Su megértése: Szintaxis és funkciók

 Linux használatakor garantáltan szükséges a sudo vagy su parancsokat használni. A legtöbb ember azonban még mindig összezavarodik a kettőtől, és nem érti a különbségüket.

Ebben az útmutatóban megértjük az egyes parancsokat és azok szintaxisát, valamint néhány példát kínálunk a különböző használati módokra. Így kényelmesen tudhatod majd, hogy mit és mikor kell használni.

A Sudo parancs

A sudo a Linuxban a SuperUser Do rövidítése. Lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a parancsokat rendszergazdai jogosultságokkal hajtsák végre. Amikor egy parancsot sudo segítségével futtatsz, meg kell adnod az aktuális felhasználó jelszavát, hogy hitelesítsd az adott parancs futtatását.

Csak akkor tudsz parancsot végrehajtani a sudo használatával, ha benne vagy a sudoers fájlban. A sudoers fájlt a rendszergazda használja arra, hogy a felhasználók root-ként futtathassák a különböző parancsokat. Minden parancsot root-ként hajt végre a rendszergazda, hogy ellenőrizni tudja, melyik felhasználó hajtja végre a parancsot, és milyen parancsot hajt végre.

Íme a sudo parancs szintaxisa:

$ sudo parancs

Íme egy példa az apt tároló frissítésére. Próbáljuk meg frissíteni sudo használata nélkül, és nézzük meg, mi történik.

Egy hibaüzenetet kapunk, amely szerint nincs jogosultságunk a parancs végrehajtásához.

Ha azonban ugyanazt a parancsot sudo-val futtatjuk, akkor sikerül végrehajtani. De meg kell adnunk az aktuális felhasználó jelszavát.

Ha root felhasználóként vagy bejelentkezve, nem kell hozzáadni a sudo parancsot a parancs futtatásakor. Például a következő módon futtathatod a frissítés parancsot:

Tegyük fel, hogy megpróbálod a sudo parancsot végrehajtani a terminálodon, és az alábbi hibaüzenetet kapod. Ez azt jelenti, hogy nem vagy hozzáadva a sudoers fájlhoz.

A rendszergazda azonban a következő szintaxissal hozzáadhat:

$ sudo usermod -aG [username]

Így root felhasználóként kiváltságos parancsot hajthatsz végre.

A Su parancs

A su parancsot akkor használjuk, ha fiókot szeretnénk váltani, és más felhasználóként szeretnénk bejelentkezni. A parancsot használhatjuk a root fiókra való váltáshoz is.

Itt a szintaxis egy másik felhasználói fiókra való váltáshoz:

$ su [felhasználónév]

A su paranccsal meg kell adnod annak a felhasználói fióknak a jelszavát, amelyre váltani szeretnél.

A root fiókra való váltáshoz használja a következő parancsot:

$ su

Az előző parancs a root fiók jelszavának megadására szólít fel. Azonban előfordulhat, hogy a következő hibaüzenettel találkozol:

Ha ez történik, az azt jelenti, hogy nem engedélyezted a root fiókot.

Ha engedélyezés nélkül akarsz root fiókra váltani, használd a sudo su parancsot az alábbiak szerint:

Alternatívaként engedélyezheted a root fiókot a következő paranccsal:

$ sudo passwd root

Most már átválthatsz a root fiókra, és megadhatod az előző lépésben létrehozott root jelszót.

A su paranccsal különböző opciókat használhatsz.

Ahhoz, hogy a könyvtárat a root fiókba való váltás után megváltoztasd, és a shell valódi bejelentkezésnek tűnjön, a su parancs végrehajtásakor tegyél egy kötőjelet.

$ su -

Ha van egy másik shell, amelyet a root-fiókra való váltás után szeretnél futtatni, akkor a következő szintaxissal adhatod meg az -s jelzőt és a shell elérési útvonalát:

$ su -s [a-shell-elérhetési-útvonala]

A -p opcióval a teljes környezetet is megőrizheti váltáskor. Íme egy példa:

A munkamenetből való kilépéshez és az aktív felhasználóra való átváltáshoz írd be az exit parancsot.

Sudo és Su közötti különbség

A sudo parancsot akkor használjuk, ha olyan parancsot szeretnénk futtatni, amelyhez root jogosultságok szükségesek. A sudo hozzáadása lehetővé teszi, hogy a parancsot root felhasználóként futtassa a root fiók nélkül. Ha a root vagy egy másik felhasználói fiókra szeretne váltani, akkor a su parancsot használhatja, amelyet a célfelhasználói fiók követ.

A sudo parancs segítségével meg kell adnia az aktív fiók jelszavát. A su parancs azonban megköveteli, hogy megadja annak a fióknak a jelszavát, amelyre váltani szeretne. A sudo használata ajánlott a root fiókra való váltás helyett, hogy minimalizáljuk a parancsok root fiókkal történő futtatásának kockázatát.

Konklúzió

A sudo és a su parancssori segédprogramok a Linuxhoz elérhetőek. A su lehetővé teszi, hogy ideiglenesen egy másik felhasználói fiókra váltson, míg a sudo lehetővé teszi, hogy egy parancsot rendszergazdai jogosultságokkal futtasson. Különböző példákon keresztül láttuk, hogyan használhatjuk a két parancsot. Most már érted, hogyan használhatod a két lehetőséget Linuxon.

Forrás: Understanding Sudo and Su: Syntax and Functions.

Hogyan változtasd meg az alapértelmezett terminált Ubuntuban?

A terminál egy kulcsfontosságú része bármilyen Linux rendszernek. Lehetővé teszi a hozzáférést Linux rendszereidhez egy parancsértelmezőn keresztül. Számos terminál alkalmazás (technikai megnevezéssel terminál emulátor) van Linuxon.

A legtöbb asztali környezetnek megvan a maga terminál implementációja. Különbözőképpen nézhet ki és különböző billentyűparancsai lehetnek.

Például a Guake terminál különösen jól használható haladó felhasználóknak, és számos jellegzetességet biztosít, amit lehet, hogy nem kapsz meg a disztribúciót termináljával alapértelmezetten.

Feltelepíthetsz más terminálokat is a rendszeredre, és használhatod alapértelmezettként, ami megnyílik a Ctrl+Alt+T billentyűparancsra.

Itt jön a kérdés, hogy hogyan változtasd meg az alapértelmezett terminált Ubuntuban. Nem követi a szabványos módját az alapértelmezett alkalmazások megváltoztatásának, akkor hogyan csinálod meg?

Az alapértelmezett terminál megváltoztatása Ubuntuban

Debian-alapú rendszereken van egy kényelmes parancssoros segédprogram, az update-alternatives, ami lehetővé teszi számodra az alapértelmezett alkalmazások kezelését.

Megváltoztathatod az alapértelmezett parancssoros szövegszerkesztőt, terminált és még többet. Hogy ezt megcsináld, futtasd az alábbi parancsot:

sudo update-alternatives --config x-terminal-emulator

Ez meg fogja mutatni a rendszer lévő összes terminál emulátort, ami használható alapértelmezettként. A jelenlegi alapértelmezett terminál csillaggal van megjelölve.

abhishek@nuc:~$ sudo update-alternatives --config x-terminal-emulator 
There are 2 choices for the alternative x-terminal-emulator (providing /usr/bin/x-terminal-

emulator).

  Selection    Path                             Priority   Status
------------------------------------------------------------
  0            /usr/bin/gnome-terminal.wrapper   40        auto mode
  1            /usr/bin/gnome-terminal.wrapper   40        manual mode
* 2            /usr/bin/st                       15        manual mode

Press <enter> to keep the current choice[*], or type selection number:

Összesen annyi dolgod van, hogy megadod a kiválasztás számát. Az én esetemben a GNOME terminált szeretném használni a Regolith desktop-os terminál helyett.

Press <enter> to keep the current choice[*], or type selection number: 1
update-alternatives: using /usr/bin/gnome-terminal.wrapper to provide /usr/bin/x-

terminal-emulator (x-terminal-emulator) in manual mode

Auto mode vs manual mode

Észrevehetted az auto mode-ot és a manual mode-ot az update-alternative parancs kimenetében.

Ha az auto mode-ot választod, akkor a rendszered automatikusan dönti el az alapértelmezett alkalmazást, ahogy a csomagok telepítésre vagy törlésre kerülnek. A választásra hatással van a prioritási szám (ahogyan látható a parancs kimenetében az előző részben).

 Tegyük fel, hogy 5 terminál emulátorod van telepítve a rendszereden, és kitörlöd az alapértelmezettet. Most a rendszered megvizsgálja, hogy mely emulátorok vannak auto mode-ban. Ha több mint egy, akkor azt választja alapértelmezettnek, amelyik a legmagasabb prioritási számmal rendelkezik.

Remélem, hogy hasznosnak találod ezt a gyors kis tippet. A kérdéseidet és a javaslataidat mindig szívesen várom.

Forrás:
How to Change the Default Terminal in Ubuntu - It's FOSS.

Linuxos "znew" parancs útmutató kezdőknek (példákkal)

Tudtad, hogy a Linux kínál egy olyan lehetőséget, hogy újratömörítsd .Z fájlokat .gz fájlokká? Igen, a "znew" parancs lehetővé teszi ezt számodra. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "znew" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "znew" parancs

Ahogy már fentebb említve lett, a "znew" parancs lehetővé teszi .Z fájlok konvertálását .gz fájlokká az újratömörítésük által. A szintaxisa az alábbi:

znew [ -ftv9PK] [ név.Z ...  ]

És itt van, amit a man oldal mond erről a parancsról:
A Znew újratömöríti a fájlokat .Z (tömörített) formátumról .gz (gzip) formátumra.
Ha már eleve gzip formátumú fájlt szeretnél újratömöríteni, nevezd át a fájlt .Z kiterjesztésűre, majd alkalmazd a "znew"-t.

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "znew" parancs.

Hogyan használd a "znew" parancsot?

Meglehetősen egyszerű - csak add meg a .Z fájl nevét bemenetként. Itt van egy példa:

znew fájlok2.Z

 Ez a parancs létrehozza a "fájlok2.gz"-t, eltávolítva az eredeti .Z fájlt a folyamatban.

Mi van akkor, ha egy .gz fájl már létezik ugyanezzel a névvel?

Ha egy .gz fájl már létezik ugyanezzel a névvel a jelenlegi munkakönyvtáradban, a "znew" parancs megerősítést fog kérni, hogy felül akarod-e írni vagy sem.

Például az én esetemben az alábbi parancs:

znew fájlok2.Z

Az alábbi megerősítési kérdést eredményezte:

gzip: fájlok2.gz already exists; do you wish to overwrite (y or n)?

Szóval megnyomod az "y"-t, ha igen, ha nem, nyomd meg az "n"-t. Alternatívaként használd az -f parancssori paramétert, hogy .Z formátumról .gz formátumra, ha egy .gz fájl már eleve létezik.

Hogyan írasd ki a "znew"-vel a részleteket a kimenetben?

A -v parancssori paraméter lehetővé teszi a "znew" számára részletek kiírását, például a nevet és a százalékos csökkentést minden tömörített fájlhoz. Itt van egy példa:

Mik az egyéb hasznos "znew" paraméterek?

Egy maréknyi van. Például a -t teszteli a fájlokat az eredetik törlése előtt, a -9 biztosítja, hogy a leglassabb tömörítési metódust (optimális tömörítés), és a -P biztosítja, hogy "csöveket" (pipes) használjon a konverzióhoz, hogy csökkentse a lemezterület használatot.

Az alábbi a teljes listája a "znew" által felkínált paramétereknek:

-f     Kényszeríti a tömörítést .Z formátumról .gz-re akkor is, ha már eleve

létezik egy .gz fájl.

       -t     Teszteli az új fájlokat, mielőtt az eredetiket törölné.

       -v     Bőbeszédű. Kiírva a nevét és a tömörítési százalékát minden
tömörített fájlnak.

       -9     A leglassabb tömörítési metódus használata (optimális tömörítés).

       -P     "Csövek" (pipes) használata a konverziókhoz lemezterület használat

csökkentéséhez.

       -K     Megtart egy .Z fájlt, ha kissebb, mint a .gz fájl; megában foglalja

a -t paramétert.

Konklúzió

Ha a munkádba beletartozik fájlok Linuxon terminálon való tömörítése és kitömörítése, a "znew" parancs hasznos lehet számodra. Ebben az útmutatóban átbeszéltünk némi a "znew" által kínált kulcslehetőséget. Több információkért nézd meg az eszköz man oldalát (angol nyelvű).

Forrás:
Linux znew Command Tutorial for Beginners (with Examples).

Linuxos "zmore" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Néha meg szeretnéd nézni egy tömörített fájl tartalmát anélkül, hogy először kitömörítenéd. Örülni fogsz, hogy tudod, a Linux felajánl egy parancssoros eszközt ennek megtételére. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "zmore" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "zmore" parancs

A "zmore" parancs Linuxon alapvetően egy fájl-olvasó szűrő, tömörített szöveg teljes képernyős megjelenítésére. A szintaxisa az alábbi:

zmore [ név ...  ]

És itt van, hogy hogyan definiálja az eszköz man oldala:
A Zmore egy szűrő, ami lehetővé teszi, hogy tömörített vagy sima szövegfájlok vizsgálatát teljes képernyős módban egy terminálon.A Zmore olyan fájlokon működik, amik tömörítővel, csomagolóval vagy gzip-pel kerültek tömörítésre, és működik tömörítetlen fájlokon is. Ha egy fájl nem létezik, akkor a Zmore rákeres egy fáljra, aminek ugyanaz a neve, azzal a kiegészítéssel, hogy .gz, .z, vagy .Z a fájl kiterjesztése.

A Zmore alapértelmezetten szünetet tart mindig, amikor betelik a képernyő, kiírva a --More-- szót a képernyő alján. Ha a felhasználó utáma kocsi vissza (carriage return) (többnyire Enter) gombot nyom, még egy sor íródik ki. Ha a felhasználó szóközt (space) nyom, akkor újra betelik a képernyő. További lehetőségek később lesznek felsorolva.

Hogyan használd a "zmore"-t?

Feltételezzük, hogy van egy csomagolt fájlod -.teszt.html.gz az én esetemben -, aminek a tartalmát szeretnéd gyorsan megnézni egyszerre egy oldal vagy sor megjelenítéssel egy terminál képernyőn. Itt van, hogy hogyan használhatod erre a "zmore"-t:
 

zmore teszt.html.gz

 
A fentebb említett parancs az alábbi kimenetet adta:

 

Szóval láthatod, hogy az első oldala a fájlnak kiírásra került a kimenetben. Megnyomhatod az Enter billentyűt, hogy megnézd a fájl további tartalmát soronként (egyszerre csak egy sor íródik ki). A kilépéshez nyomd meg a "q"-t.

Hogyan jeleníttess meg a "zmore"-ral egyszerre több sort? 

Természetesen az Enter billentyű többszöri lenyomása egy megoldás, de nem elegáns. Egy jobb megoldás a szóköz (space) billentyű, ami egy teljes képernyőt betölt egyszerre.

Habár ha több sorral szeretnéd egyszerre görgetni a tartalmat, akkor nyomd meg az "i" billentyűt, utána egy számot, ami a görgetendő sorok számát adja meg.

i<space>
              i sorral több megjelenítése, (vagy egy újabb teljes képernyő, ha 

nincs paraméter megadva)

Alternatívaként a Ctrl+D-t is megnyomhatod, hogy a Zmore 11 sorral többet jelenítsen meg.

^D     11 sorral több megjelnítése (egy ``görgetés'').  Ha az "i" meg van adva, 
akkor a görgetési méret i-re lesz beállítva.

Hogyan hagyj ki sorokat vagy képernyőket a "zmore"-ral?

A "zmore" parancs két lehetőséget kínál erre:

is - i sor kihagyása és az egész képernyőt betöltő sorok kiírása

if - i teljes képernyő kihagyása és az egész képernyőt betöltő sorok kiírása

Hogyan írasd ki az "zmore"-ral a jelenlegi sor számát?

Bármikor a "zmore" használata közben, ha tudni akarod a jelenlegi sor számát, csak nyomd meg az =-t.
Például az én esetemben a "zmore" 35-öt írt ki a képernyő alján, amikor megnyomtam az =-t.

 

Hogyan határozza meg a "zmore" a terminál karakterisztikáját?

Ez az /etc/termcap fájlon keresztül kerül megvalósításra. A man oldal részletesen elmagyarázza:

A Zmore megnézi az /etc/termcap fájlt, hogy meghatározza a terminál karakterisztikáját, és, hogy meghatározza az alapértelmezett ablakméretet. Egy olyan terminálon, ami 24 sort képes megjeleníteni, az alapértelmezett  ablakméret 22. Hogy egy alapértelmezettől eltérő oldalazót használj, állítsd be a PAGER környezeti változót a kívánt program értékére, mint például kevesebbre.

Hogy megváltoztasd a képernyőméretet, használd az "iz" metódust. Itt van, hogy hogyan van elmagyarázva:

iz  -   ugyanaz, mintha szóközt nyomnál, kivéve, hogy az i, ha jelen van, az új

ablakméretté válik.

Konklúzió

A "zmore" parancs jól jön azoknak, akik sokat dolgoznak tömörített fájlokkal. Az eszköz tanulási folyamata nem meredek. Már eleve átbeszéltünk néhány hasznos "zmore" nyújtotta parancssori lehetőséget. Hogy többet tudj meg, nézd meg az eszköz man oldalát (angol nyelvű).

Forrás:

Linux zmore Command Tutorial for Beginners (5 Examples).

Linuxos "zip" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Ahogy a névből sejthető, a "zip" parancs lehetővé teszi számodra archívumok létrehozását. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "zip" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "zip" parancs

A Linuxos "zip" parancs lehetővé teszi számodra fájlok csomagolását és tömörítését (archiválását). A szintaxisa az alábbi:

zip [PARAMÉTEREK] archívum_neve fájlok_listája

És itt van, hogyan magyarázza el a parancs man oldala:
A Zip egy tömörítő és fájlcsomagoló segédprogram Unixra, VMS-re, MS-DOS-ra, OS/2-re, Windows 9x/NT/XP-re, Minix-re, Atari-ra, Macintosh-ra, Amiga-ra, és Acorn RISC OS-re.
Hasonló az Unix-os tar és compress parancsok kombinációjához, és kompatibilis a PKZIP-pel (Phil Katz ZIP-je az MS-DOS-hoz).

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "zip" parancs. 

Hogyan használd a "zip" parancsot?

Az alap használat meglehetősen könnyű - csak add meg a zip fájl nevét és a tömörítendő fájlokat bemenetként. Itt van egy példa:

zip fájlok.zip fájl1.txt fájl2.txt fájl3.txt

Szóval a cél a fenti parancs mögött a három .txt fájl betömörítése egy .zip fájlba. Itt van a parancs által generált kimenet:

adding: fájl1.txt (stored 0%)
adding: fájl2.txt (stored 0%)
adding: fájl3.txt (stored 0%)

És a fájlok.zip nevű fájl létrehozásra került a jelenlegi munkakönyvtárban.

Hogyan törölj egy fájlt egy archív (tömörített) fájlból?

Ezt a -d parancssori paraméter használatával lehet megtenni. Például, hogy eltávolítsam a fájl3.txt-t a fájlok.zip fájlból, a zip parancsot futtattam az alábbi módon:

zip -d fájlok.zip fájl3.txt

Az eszköz értesített a törlési műveletről az alábbi üzeneten keresztül:

deleting: fájl3.txt

Hogyan adj hozzá új fájlokat létező archív (tömörített) fájlhoz?

Pont mint ahogy a törlési műveletet a -d-vel lehet kivitelezni, abban az esetben, ha új fájlokat akarsz hozzáadni egy létező tömörített fájlhoz, megteheted az -u parancssori paraméterrel.

Itt van egy példa:

zip -u fájlok.zip fájl3.txt fájl4.txt

Itt vannak az üzenetek , amit ez a parancs adott a kimenetben:

adding: fájl3.txt (stored 0%)
adding: fájl4.txt (stored 0%) 

Hogyan töröltesd a "zip"-pel az eredeti fájlokat archiválás után?

Alapértelmezetten nem kerülnek törlésre az eredeti fájlok még azután se, hogy a "zip" létrehozott egy tömörített fájlt. Habár, ha akarod, elérheted, hogy törölje az eszköz az eredeti fájlokat. Ezt az -m parancssori paraméter használatával lehet megtenni.

Itt van egy példa:

zip -m fájlok.zip fájl1.txt fájl2.txt fájl3.txt fájl4.txt

Ez a parancs létrehozta a zip fájlt a kimeneten, mialatt törölte az összes .txt fájlt a folyamatban.

Mik a további hasznos "zip" parancs paraméterek?

Egy parancssori paraméter, amit valószínűleg használni fogsz, az az -x. Ez akkor használatos, amikor ki akarsz hagyni fájlokat a tömörítésből. Szóval amit tenned kell az az, hogy meg kell adnod az -x-et, amit a tömörített fájl neve követ, amit a fájlok nevei követ, amit kiket ki akarsz hagyni.

Például:

zip -x fájlok.zip fájl2.txt

 
Ez a parancs tömöríti az összes fájlt a jelenlegi munkakönyvtárban, kivéve a fájl2.txt-t.

Továbbmenve, a másik parancssori paraméter, amire talán szükséged lehet, az az -r. Lehetővé teszi számodra a rekurzív tömörítést, olyasvalamit, amire akkor van szükség, amikor könyvtárakat akarsz tömöríteni (beleértve természetesen a tartalmukat).

Konklúzió

Csak a felszínt karcoltuk meg, mivel a "zip" parancs sokkal több lehetőséget is kínál. Ha végeztél az itt megbeszélt példák gyakorlásával, megnézheted az eszköz man oldalát, hogy többet tudj meg róla (angol nyelvű).

Forrás:
Linux zip Command Tutorial for Beginners (5 Examples).

Linuxos "file" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Amikor a Linux parancssorban dolgozol, előfordulhat, hogy egy olyan fájllal találkozol, ami archívumban van (mondjuk egy .zip fájl), de a kiterjesztése (vagy annak hiánya) mást sugall.
Ilyen alkalmakkor hasznosnak bizonyul a "file" parancs, mert lehetővé teszi számodra, hogy meghatározd a fájl típusát.

Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "file" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "file" parancs

Ahogy az elején is említve lett, a "file" parancs lehetővé teszi számodra, hogy meghatározd a fájl típusát, amivel dolgozol. A szintaxisa az alábbi:

file [PARAMÉTEREK] fájl1 fájl2 .... 

És itt van, hogy hogyan magyarázza el a parancs man oldala:
A file tesztel minden paramétert, hogy megpróbálja osztályozni. Három csoportnyi teszt van, ebben a sorrendben: fájlrendszer tesztek, mágia (magic) tesztek, és nyelvi tesztek. Az első sikeres teszt a fájl típusának kiírását okozza.

A kiírt fájltípus általában tartalmazza az egyik szó szövegét (a fájl csak nyomtatott karaktereket és néhány általános irányító karaktert tartalmaz, valószínűleg rendesen olvasható egy ASCII terminálon), futtatható (a fájl tartalmazza egy program fordítását olyan formában, hogy az érthető valamilyen UNIX vagy egy másik kernel számára), vagy bármilyen mást jelentő adatot (az adat általában bináris vagy nem nyomtatható). A kivételek jól ismert fájltípusok (core fájlok, tar archívumok), amik arról ismertek, hogy bináris adatot tartalmaznak. Amikor helyi definíciókat adsz az /etc/magic-hoz, bizonyosodj meg róla, hogy megtartod ezeket a kulcsszavakat. A felhasználók annak ismeretétől függnek, hogy minden olvasható fájlnak a szöveg szava egy mappában/könyvtárban ki van írva. Ne csinálj úgy, mint ahogy Berkeley csinált és változtasd meg a "shell parancs szöveg"-et "shell script"-re.

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "file" parancs.

Hogyan használd a "file" parancsot?

Egyszerű, csak futtasd a "file" parancsot a fájl nevével bemenetként. Például:

file teszt

Mivel a "teszt" egy könyvtár/mappa a rendszeremen, a "file" parancs pont ezt adta tudtomra. Itt van a kimenet, amit adott:

teszt: directory

Hogyan tesztelj több fájlt?

Ez is eléggé egyértelmű. Csak írd oda a fájlok neveit bemenetként, hasonlóan ahhoz, amit az előző példában csináltunk.

Itt van egy példa:

file teszt teszt.txt .helyi

És itt van ezen parancs kimenete:

teszt: directory

teszt.txt: ASCII text

.local: directory

Hogyan írasd ki csak a fájl típusát a "file"-lal?

Ahogy láthatod a parancs kimenetét eddig, két dologból áll: a fájl és a típusa.
Habár, ha akarod, kiírathatod csak a fájl típusát a kimenetben. Ezt a -b parancssori paraméterrel lehet megtenni.

Például az alábbi parancs:

file -b test

A következőt adta kimenetként a rendszeremen:

directory

Hogyan nézd meg a MIME-típusát a fájloknak?

Hogy megnézd egy fájl MIME-típusát, használd az -i parancssori paramétert. Itt van egy példa:

Hogyan változtasd meg az elválasztót a kimenetben?
Ahogyan fentebb tárgyaltuk, alapértelmezett módban, a fájl parancs kimenetében a fájl nevét a fájl típusa követi. Mind a két rész kettősponttal (:) van elválasztva. Habár, ha akarod, megváltoztathatod ezt az elválasztót az -F parancssori paraméterrel.

Például ez a parancs:

file -F " +" teszt

Az alábbi kimenetet adta:

teszt + directory

Konklúzió

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a "file" parancs egy fontos eszköz az eszköztáradban. Csak a felszínt karcoltuk meg, mivel az eszköz sokkal több lehetőséget kínál parancssori paraméterek tekintetében. Ha végeztél bármivel, amit itt megbeszéltünk, megnézheted a "file" parancs man oldalát, hogy többet tudj meg róla (angol nyelvű).

Forrás:
Linux file Command Tutorial for Beginners (5 Examples).

Hogyan kezelj fájlokat a Linux terminálból: 11 parancs, amit tudnod kell

Hogy profiként használd a Linux terminált, ismerned kell a fájlok kezelésének alapjait és a könyvtárakban való navigációt. Igazodva az Unix filozófiához, minden parancs egy dolgot csinál és jól csinálja.

A Midnight Commander egy teljesen felszerelt fájlkezelő a Linux terminálhoz, erőteljes kezelőfelületet adva az összes ilyen parancshoz.

ls - Fájlok listázása

Az ls parancs kilistázza a fájlokat egy könyvtárban. Alapértelmezetten az ls az aktuális könyvtárban lévő fájlokat listázza ki.

Rekurzívan is listázhatod a fájlokat - Ami az összes fájlt listázza az aktuális könyvtárban lévő könyvtárakon belül - Az ls - R paranccsal.

Az ls másik könyvtárban lévő fájlokat is tud listázni, ha megadod a könyvtárat. Például az ls/home kilistázza az összes fájlt a /Home mappában.

cd - Könyvtárváltás

A cd parancs egy másik könyvtárra vált. Például a cd Desktop parancs a Desktop könyvtárba fog vinni, ha a home könyvtáradból indulsz.

Megadhatsz teljes elérhetési útvonalat is egy könyvtárhoz. Például a cd usr/share paranccsal az usr/share könyvtárba lépsz a fájlrendszeren. 

A cd .. egy könyvtárral feljebb visz.

rm - Fájlok eltávolítása

Az rm parancs fájlokat távolít el. Légy óvatos ezzel a paranccsal - az rm nem kér tőled megerősítést.

Például az rm file törölné a "file" nevű fájlt az aktuális könyvtárban. Mint más parancsoknál, itt is megadhatsz teljes elérhetési útvonalat egy fájlhoz: az rm /path/to/file törölné a file-t a /path/to/file helyen a fájlrendszereden.

rmdir - Könyvtárak eltávolítása

Az rmdir parancs eltávolít egy üres könyvtárat. Az rmdir directory törölné a "directory" nevű könyvtárat az aktuális könyvtárban. Ha a könyvtár nem üres, egy rekurzív parancsot tudsz használni a könyvtár és az abban lévő összes fájl eltávolításához. Az rm -r directory törölné a "directory" könyvtárat és az összes benne lévő fájlt. Ez egy veszélyes parancs, amivel könnyedén törölhető sok fontos fájl, ezért legyél óvatos, amikor használod. Nem kér megerősítést.

     

mv - Fájlok mozgatása

Az mv parancs egy új helyre helyezi át a fájlokat. Ezzel a paranccsal tudod átnevezni is a fájlokat. Például az mv file newfile venné a "file" nevű fájlt az aktuális könyvtárban és áthelyezné a "newfile" nevű fájlhoz az aktuális könyvtárban - átnevezné, más szóval.

Mint más paranccsoknál, itt is megadhatsz teljes elérhetési útvonalakat a fájlok mozgatásához más könyvtárakba vagy könyvtárakból. Például az alábbi parancs fogná a "file" nevű fájlt az aktuális könyvtárban és elhelyezné a /home/howtogeek mappában:

mv file /home/howtogeek

cp - Fájlok másolása

A cp parancs ugyanúgy működik, mint az mv parancs, kivéve, hogy másolja az eredeti fájlokat az áthelyezésük helyett.

Csinálhatsz rekurzív másolást is a cp -r paranccsal. Ez átmásol egy mappát és az összes benne lévő fájlt egy másik helyre. Például az alábbi parancs elhelyezi a /home/howtogeek/Downloads másolatát a /home/chris mappába:

cp -r /home/howtogeek/Downloads /home/chris

mkdir - Könyvtárak létrehozása

Az mkdir parancs csinál egy új könyvtárat. Az mkdir example csinál egy "example" nevű könyvtárat az aktuális könyvtárban.

ln - Linkek létrehozása

Az ln parancs linkeket csinál. A leggyakrabban használt linktípus valószínűleg a szimbolikus link, amit az ln -s paranccsal tudsz létrehozni.

Például az alábbi parancs csinál egy linket a Downloads mappádhoz az asztalodon:

ln -s /home/howtogeek/Downloads /home/howtogeek/Desktop

Több információért tekintsd meg a szimbolikus linkekkel foglalkozó cikkünket.

chmod - Jogosultságok megváltoztatása

A chmod megváltoztatja egy fájl jogosultságait. Például a chmod +x script.sh futtatási jogosultságot adna a script.sh nevű fájlhoz az aktuális könyvtárban. A chmod -x script.sh eltávolítaná a futtatási jogosultságot a fájlról.

A Linuxos fájl jogosultságok egy kissé bonyolultak lehetnek. Lásd a Linuxos fájl jogosultságok útmutatónkat alaposabb információkért.

touch - Üres fájlok létrehozása

A touch parancs létrehoz egy üres fájlt. Például a touch example létrehoz egy "example" nevű üres fájlt az aktuális könyvtárban.

mc - Egy teljes fájlkezelő

A Midnight Commander egy a sok teljesen felszerelt fájlkezelő közül, amit a Linux terminálból használhatsz. A legtöbb disztribúción nincs alapból feltelepítve; itt van a parancs, amivel Ubuntu alatt telepítheted:

sudo apt-get install mc

Ha feltelepítődött, csak használd az mc parancsot a futtatásához.

Használd a nyílbillentyűket a fájlok kiválasztásához és a Tab billentyűt a panelek közötti váltáshoz. Nyomd le az Alt-1-et a súgó képernyő megnézéséhez vagy az Alt-2-őt a menü megnézéséhez.

Az egeret is használhatod a Midnight Commander-ben, ha a terminál környezeted rendelkezik egér támogatással.

Ne feledd, hogy root jogokkal kell futtatnod ezeket a parancsokat, ha egy rendszerkönyvtárat szeretnél módosítani. Ubuntu alatt add hozzá a root engedélyekkel futtatni kívánt parancsok elejéhez a sudo kifejezést.

Felhasznált forrás: How to Manage Files from the Linux Terminal: 11 Commands You Need to Know

Hogyan szerezz SSH parancssoros hozzáférést Windows 7-en a Cygwin használatával

Kényelmesen használod a Linuxot/Unixot és szeretnél SSH hozzáférést a Windows 7-es gépedhez?
A Cygwin biztosítja ezt a funkcionalitást és ismerős munkakörnyezetet ad néhány egyszerű lépéssel.

Feltételezzük, hogy feltelepítetted és beállítottad a Cygwint. Ha nem, akkor nézd meg a Hogyan használj Linuxos parancsokat Windowsban Cygwin-nel című cikkünket a kezdéshez.

Az OpenSSH telepítése

Az OpenSSH az, amit használni fogunk, így ha nincs nálad feltelepítve, keresd meg a Cygwin setup.exe fájlját és futtasd.

Megtarthatod ugyanazokat az alapértelmezéseket, amiket a Cygwin első telepítésénél használtál. A csomag kiválasztó képernyőn keres rá az "open"-re és nézd meg a "Net" fül alatt.

Látni fogsz egy "openssh" nevű csomagot. Kattints a "New" oszlop alá, ahol a "Skip" található, addig, amíg meg nem látsz egy megjelenő X-et a "Bin?" oszlopban. Nézd meg az előző képernyőképet, amennyiben össze vagy zavarodva. Kattints a "Next"-re és fejezd be a telepítőt, ahogy legutóbb is csináltad.

Az OpenSSH konfigurálása a Cygwin-ben

A legtöbb Linux disztróval szemben az OpenSSH nem konfigurálja magát és nem fog csak úgy működni. Végre kell hajtanunk néhány egyszerű lépést. Először kattints jobb egérgombbal a Cygwin parancsikonra, majd kattints a "Futtatás rendszergazdaként" lehetőségre.

Ez biztosítja, hogy mindenhez megfelelő kiváltságokkal rendelkezzünk. Egy üres Cygwin ablakot látsz megjelenni.

Írd be az alábbi parancsot:

ssh-host-config

Látni fogod, hogy a script generál néhány alapértelmezett fájlt és utána rákérdez, hogy szeretnéd-e bekapcsolni az "Privilege Separation"-t. Ez alapvetően be van kapcsolva az OpenSSH szokványos telepítéseinél, szóval ha rákérdez, mond igent.

Majd rá fog kérdezni, hogy speciális előjogokkal elátott fiók létrehozására. Válaszd a "yes"-t és a script folytatódni fog.

Ezt követően rákérdez, hogy szeretnéd-e szolgáltatásként futtatni az sshd-t. Ez lehetővé teszi az SSH hozzáférést attól függetlenül, hogy a Cygwin fut-e jelenleg vagy sem, amit el szeretnénk érni. Írd be a "yes"-t a folytatáshoz.

Ezt követően arra kér, hogy adj meg egy értéket a daemonnak. Írd be az alábbit:

ntsec

Látni fogod, hogy a script némi információt ad a rendszereddel kapcsolatban és arra kér, hogy hozz létre egy előjogokkal felruházott fiókot az alapértelmezett "cyg_server" felhasználónévvel. Az alapértelmezett jól működik, így írj be "no"-t, amikor arra kérdez rá, hogy szeretnél-e egy másik fióknevet használni, bár megváltoztathatod, ha nagyon szeretnéd.

Természetesen jelszót is meg kell adnod ehhez a fiókhoz.

A Cygwin megjeleníti a jelszavadat ellenőrzés céljából, így győződj meg róla, hogy biztonságos helyen vagy. Némi extra információt látsz majd felbukkani és ha minden rendben van, kapsz egy üzenetet arról, hogy sikeresen befejeződött.

Újraindíthatod vagy beírhatod az alábbi parancsot az sshd szolgáltatás indításához:

net start sshd

Most már beírhatod az "exit"-et ezen Cygwin példány bezárásához.

Az SSH felhasználói konfigurálása

Ezt követően létrehozzunk a megfelelő SSH kulcsokat a felhasználói fiókodhoz. Nyisd meg a Cygwin-t a szokásos módon és írd be az alábbi parancsot:

ssh-user-config

A felhasználói fiókodhoz tartozó egyedi kulcsok elkészítésére fog kérni, így használd azt, amire szükséged van. Én "no"-t mondtam az első kérdésre és "yes"-t a másodikra.

Az SSH2 biztonságosabb, így azt javaslom számodra. Egy jelszó beírása után rákérdez, hogy szeretnéd-e használni azt az azonosságot a gépedhez való hozzáféréshez. Írd be a "Yes"-t.

Majd rákérdez SSH2 DSA ID fájl létrehozására, amennyiben jelszómentes hozzáférést szeretnél. Ezt a lépést én visszautasítottam.

Ennyi! Minden konfigurálva van. Ha nagyon gyorsan szeretnéd tesztelni a konfigurációdat, írd be az alábbi parancsot a Cygwin ablakodba:

ssh –v localhost

A -v opció "bőbeszédű"-t jelent és a folyamat minden részletét megadja számodra. Rákérdez, hogy szeretnéd-e folytatni a kapcsolódást, így írj "yes"-t és utána írd be a jelszavadat a készenléti jelnél.
Emlékezz arra, hogy amikor beírod a felhasználónevedet, az kisbetű-nagybetű érzékeny!

Ha minden jól ment, egy rendes bash készenléti jelet fogsz látni.

Kisebb gondok

Ha megakadsz bármelyik konfigurációs lépésnél, bizonyosodj meg róla, hogy a Windows felhasználói fiók, amit jelenleg használsz, rendelkezik rendszergazdai hozzáféréssel. Furcsa hibákat kaphatsz, ha a hoszt konfigurálást sima felhasználóként próbálod meg elindítani, így bizonyosodj meg róla, hogy a Cygwin rendszergazdai jogosultságokkal fut ennél a lépésnél. Ha kilépésnél kapsz egy kérdést a futó munkameneted félbeszakításáról, írd be a "no"-t a bezárásukhoz.

Végül, ha SSH hozzáférést tesztelsz egy másik gépről és kapsz egy hibát, bizonyosodj meg róla, hogy a tűzfal nem blokkolja a hozzáférést a 23-as porthoz (vagy a 23-ashoz, ha SFTP-t használsz).

Ez különösen jól működik, ha szerezed a Windows 7-es gépeden lévő fájlok való SSH/SFTP hozzáférés képességét és szeretnél egy ismerős shellt, amivel ezt megteheted. A Cygwin a Windows meghajtókat a "/cygdrive/meghajtóbetűjel"-hez csatolja fel, abban az esetben, ha tűnődnél rajta. ;-)

Felhasznált forrás: How To Get Command-Line Access to Windows 7 Using Cygwin

Linux alapok – Parancssoros csomagkezelés

A különböző Linux fórumokon, ha segítséget kérünk, általában valamilyen parancssoros megoldási javaslatot kapunk. Például, amikor telepíteni szeretnénk egy programot, akkor a válasz egy parancs lesz, amit valamelyik terminál emulátorba beírva kell használnunk. Kezdők számára ez először egy kicsit ijesztő lehet, de hamar meg lehet szokni, és sokkal egyszerűbb segítséget kérni, mert ha problémánk van egy programmal, azt terminálból indítva az kiírja a hibát, legalábbis kiindulópontnak tökéletes.

Akkor kezdjük az elején. Ha terminált akarunk megnyitni, azt többféleképpen tehetjük meg. Vagy megnyitjuk a menüt és elkezdjük beírni, hogy terminal, majd az ikonra kattintva megnyitjuk. Egy másik megoldás a Ctrl+Alt+T billentyűk lenyomása (ez nem minden rendszeren alapértelmezett, de Ubuntu és Linux Mint rendszereknél az).

Már van egy terminál ablakunk, amiben nyugodtan dolgozhatunk. Ahogy a címben is látszik, most csak a csomagkezelésről lesz szó. Tegyük fel, kell egy program, ami nincs telepítve a gépünkre, milyen parancsot kell használni. Az Ubuntu és egyéb Debian alapú rendszereknél az aptget parancsot használjuk. Hát kezdjük is, a kiszemelt program a Chromium. A telepítéséhez a következő parancsot kell kiadnunk: sudo apt-get install chromium-browser ilyenkor a rendszer kéri a jelszavunkat, ezt írjuk be, és ne ijedjünk meg, biztonsági okokból nem látszik, amit beírunk, majd enter. Ha ez megvan, a rendszer kiírja, hogy a csomagnak milyen további csomagokra van szüksége, és miket fog telepíteni, ha ezt jónak találjuk, akkor „i” billentyű, majd megint enter és települ a csomag, amit a telepítés után használhatunk is.

Akkor láttunk egy egyszerű példát egy csomag telepítésére, ez volt az apt-get install <csomag-neve>.
Az apt-get remove <csomag-neve> paranccsal törölhetjük az adott csomagot.
Az apt-get autoremove paranccsal azokat a csomagokat tudjuk eltávolítani, amelyek valamelyik programmal együtt kerültek letöltésre, de az a program már nincs meg, és a csomagokra nincs többé szükségünk.
Az apt-get update paranccsal az /etc/apt/sources.list fájlban megadott tárolók csomaglistáit frissíti. Az apt-get upgrade a frissítéseket telepíti a rendszerünkhöz.
Ezeket a parancsokat használjuk leggyakrabban, de vannak még egyéb parancsok is. Az apt-get-hez találtok segítséget, ha beírjátok az apt-get -h vagy az man apt-get parancsot a terminálba. Fontos még megjegyezni, hogy Linux rendszeren, nem telepítgetünk az internetről levadászott csomagokból, csak a tárolókból, és nem veszünk fel külső nem ellenőrzött tárolókat, és akkor nem kell félnünk a vírusoktól és egyéb támadásoktól.

A cikk beküldője és szerzője: TheWanderer, az Ubuntu.hu-ról.
A cikket változatlan formában közöltem le.

A kezdők útmutatója a Nano-hoz, a Linux parancssoros szövegszerkesztőjéhez

Új vagy a Linux parancssorban? Összezavar sok más fejlett szövegszerkesztő? Ezzel a Nano útmutatóval segítünk, egy egyszerű szövegszerkesztő, ami nagyon kezdő-barát.

Amikor hozzászoknak a parancssorhoz, a kezdők gyakran félretesznek egyéb, sokkal fejlettebb szövegszerkesztőket, például a vim és az emacs. Noha kiváló programok, van egy kis tanulási szükségletük. Használj Nano-t, egy könnyen kezelhető szövegszerkesztőt, ami bizonyságot tett sokoldalúságáról és egyszerűségéről. A nano alaptól telepítve van Ubuntu alatt és sok más disztribúción is és jól működik a sudo párosítással, amiért nagyon szeretjük.

A Nano futtatása

Két módon futtathatod a nano-t. Hogy üres pufferrel nyisd meg a nano-t, csak írd be a "nano"-t a parancssorba.

Használhatod az alábbi szintaxist is:

nano /path/to/filename

A nano követi az elérhetési útvonalat és megnyitja a fájlt, ha létezik. Ha nem létezik, akkor indít egy új puffert azzal a fájlnevvél abban a könyvtárban.

Nézzük meg az alapértelmezett nano képernyőt.

A telején láthatod a program nevét és verziószámát, a fájl nevét, amit szerkesztesz és azt, hogy vajon lett-e módosítva az utolsó mentés óta. Ha van egy új fájlod, ami még nem lett mentve, "új puffer"-t fogsz látni. Aztán láthatod a dokumentumod tartalmát, egy szövegtörzset. Az alulról a harmadik sor egy "rendszerüzenet" sor, ami a program egy funkció végrehajtásával kapcsolatos információt jelenít meg. Itt azt láthatod, hogy "Új fájl". Végül az utolsó két alsó sor az, ami nagyon felhasználóbaráttá teszi a programot, a billentyűkombinációs sorok.

Ez egy WYSIWYG szerkesztő; "amit látsz, azt kapod". Amit ide begépelsz közvetlenül megy a szövegkimenetre, kivéve ha módosítod egy kulccsal, mint például Control vagy Meta. Ez nagyon egyszerű, így gépelj be némi szöveget vagy másolj valamit és illeszd be a terminálba, hogy legyen mivel dolgoznunk.

Billentyűkombinációk

A program funkciókra billentyűzetkombinációkkal hivatkozunk a nano-ban, mint például mentés, kilépés, igazítás, stb. A leggyakrabban használtak listázva vannak a képernyő alján, de sokkal több van, mint ami ott látható. Vedd tudomásul, hogy a nano nem használja a Shift billentyűt a billentyűkombinációk során. Minden billentyűkombináció kisbetűs és változatlan számos billentyű, így a Ctrl+G NEM Ctrl+Shift+G.

Nyomd le a Ctrl+G-t a sugó dokumentáció megjelenítéséhez és görgess le, hogy lásd a használható billentyűkombinációk listáját.

     
Ha befejezted a lista nézését, nyomd meg a Ctrl+X gombokat a sugó bezárásához.

Mondjuk, hogy egy új fájlon dolgozol vagy "puffer" és el szeretnéd menteni. Ezt "kiírás"-nak hívjuk és a Ctrl+O lenyomásával lehet végrehajtani. Rákérdez a használni kívánt fájlnévre és a lenti billentyűkombinációk az adott feladatnak megfelelően változnak, hogy be tudd fejezni az adott feladatot.

Ha más fájl tartalmát szeretnéd beilleszteni a jelenlegi pufferedbe, nyomd le a Ctrl+R-t.

Megszakíthatod az előző parancs mindegyikét a Ctrl+C lenyomásával.

Megnyomhatod az Escape billentyűt kétszer a Control gomb lenyomása helyett, ha az gondot okoz.
Van néhány olyan parancs is, ami a Meta billentyű használatát igényli. A legtöbb billentyűzetkiosztáson a Meta egyenlő az Alt gombbal.

Ha ki akarsz lépni a nano-ból, csak nyomd le a Ctrl+X-et. A nano udvariasan rákérdez, hogy szeretnéd-e menteni a puffered és ezt a műveletet is megszakíthatod.

Navigálás

Most hogy beletanultunk a billentyűkombinációkba, menjünk körbe egy szöveges fájlon nagyon gyorsan. Természetesen mindig használhatod a Home, End, Page Up, Page Down és a nyílbillentyűket a mozgáshoz, de ez újjaid betűkről való elmozdítását igényli, amit mi mind nagyon szeretünk.

A kurzor előre vagy hátra történő mozgatásához használd a Ctrl+F és Ctrl+B billentyűkombinációkat. Hogy egy sorral feljebb vagy lejjebb menj, nyomd le a Ctrl+P és Ctrl+N gombokat. Más szavakkal használhatod azokat a gombokat a jobbra, balra, le és fel nyílak helyett. Hiányzik a Home és az End billentyű? Használhatod a Ctrl+A és Ctrl+E gombokat. Lapokat szeretnél váltani? Ctrl+V lefelé vált egy oldalt és a Ctrl+Y felfelé mozgat egy oldalt. 

De várj, még több van! Hogy előre és hátra lépj egy szót, nyomd le a Ctrl+Space-t és a Meta+Space-t (emlékezz, ez Alt+Space). Valamint ha nagyon sietsz, megnyomhatod a Ctrl+_ gombokat és írd be a sor számát, egy vesszőt és az oszlop számát, hogy egyenesen odaugorj.

Ha szeretnéd megtudni, hogy éppen hol van a kurzorod, egyfajta nano-GPS-ként, nyomd le a Ctrl+C-t.

Másolás, kivágás és beillesztés

Ha szöveget szeretnénk másolni egy grafikus környezetben, kijelöljük a kurzorral. Hasonlóan a nano-ban "megjelöljük" a Ctrl+^ paranccsal. Simán odamozgatod a kurzort, ahol a megjelölést kezdeni szeretnéd és utána megnyomod a Ctrl+^ gombot a "beállításhoz". Ez mindent megjelöl a kezdési ponttól és a kurzort NEM beleértve.

Figyeld meg, hogy a kurzor egy üres helyen áll és a másolás/kivágás nem fogja tartalmazni ezt a helyet. A "beállítási" ponttól visszafelé is megjelölhetsz. Légy óvatos, mert szerkeszteni is tudsz jelölés közben. Ha elrontottál valamit, csak nyomd meg újra a Ctrl+^-t a jelölő eltávolításához és újrakezdheted.

A megjelölt szöveg másolásához nyomd meg a Meta+^-t. Ha ehelyett ki szeretnéd vágni a szöveget, nyomd le a Ctrl+K-t.

Hogy beilleszd a szöveget, mozgasd a kurzort egy megfelelő helyre és nyomd le a Ctrl+U-t.

Ha egy teljes sornyi szöveget szeretnél eltávolítani, simán nyomd le a Ctrl+K-t bármi megjelölése nélkül. Ez néha jól jön konfigurációs fájlok szerkesztésénél.

Némi extra billentyűkombináció

Tudod, hogy a jegyzettömbben hogyan kell hosszú sorokat tördelni, hogy úgy nézzenek ki, mint a bekezdések? Használhatod ezt a jellegzetességet a nano-ban a Meta+L billentyűkombinációval. Mivel a sortörés alapból be van kapcsolva, ez az ellenkező irányban jön jól; például konfigurációs fájlt írsz és ki szeretnéd kapcsolni a sortörést.

Láthatod, hogy a sor, ahol a kurzor van, "$" jellel kezdődik és végződik. Ez azt jelzi, hogy több szöveg van a képernyőn megjelenített rész előtt és után is egyaránt.

Ha keresni szeretnél egy karaktersorozatra, nyomd le a Ctrl+W-t és írd be keresési kifejezést. Ez a keresés megszakítható végrehajtás közben a Ctrl+C-vel anélkül, hogy tönkretenné a pufferedet.

Az előző keresési kifejezés megmarad szögletes zárójelben és üresen hagyva a sort és megnyomva az Enter-t megismétli az utolsó keresést.

Miután valóban kényelmesen tudod használni a programot, kikapcsolhatod az alul lévő segítőkész részt a Meta+X megnyomásával, hogy több képernyő helyet kapj a szerkesztéshez!

Némi történelem

A nano hasonló megjelenésre lett tervezve, mint egy másik Pico nevű program. A Pico az alapértelmezett szövegszerkesztője volt a Pine-nak, egy e-mail program még azokból az időkből, amikor még nem GPL-barát lincenccel volt szállítva. Ez azt jelenti, hogy az újrakiadás némileg homályos volt és így született a TIP projekt. A "TIP nem Pico" hozzáadott némi olyan funkcionalitást, ami a Pico-ból hiányzott és szabad megosztással volt licencelve és idővel a nano-vá vált, amit szeretünk használni ma. Bővebb információkért lásd a Nano projekt történelem részlegét a gyakran ismételt kérdéseiknék.

A nano ereje az egyszerű használhatóságában rejlik. A billentyűkombinációk épp úgy működnek, mint egy grafikus szövegszerkesztőnél, például Word és Open Office, így egy kis tanulás kérdése, hogy melyikkel csinálja. Minden azon kívül csak sima szövegszerkesztés. Legközelebb, ha valami anyagot kell szerkesztened a parancssorban, reméljük, hogy kényelmesebb lesz a használata így, hogy most már jártas vagy a nano-ban.

Felhasznált forrás: The Beginner's Guide to Nano, the Linux Commander-Line Text Editor