Az 5 legjobb Linux disztribúció 2018-ban

Ki szeretnéd próbálni a Linux-ot, de nem tudod, hogy hol kezdd? Nézd meg a mi választottainkat.

Nagyon sok Linux disztribúció elérhető. Ha új a platform számodra, lehet, hogy nincs ötleted, hogy hol kezdd. Kiválasztottuk az 5 legjobb disztribúciónkat új felhasználók számára... Így az első próbád nem lesz az utolsó.

Amit tudnod kell

Mielőtt beleugrunk a disztribúciókba, van néhány dolog, amit tudnod kellene:

• Az itt található disztribúciók mindegyike kiválóan fut hagyományos PC hardveren (asztali számítógépen és laptopon is). 
• Ezek a disztribúciók ingyenesek és letölthetőek .iso képfájl formájában.
• Az ISO képfájlokat ki kell írni (rá kell égetni) (burn) vagy akár egy CD/DVD-re vagy egy USB flash meghajtóra (Ez kivitelezhető egy segédprogrammal, mint például az UNetbootin).
• Az összes Linux disztribúció, amit itt találsz futtatható "live"-ként (ami annyit jelent, hogy bootolhatod az operációs rendszert CD/DVD-ről vagy flash meghajtóról, és futtathatod közvetlenül a számítógéped RAM-jából, anélkül, hogy bármit telepítenél).

És ezzel nézzük meg az 5 legjobb Linux disztribúciót kezdők számára.

Elementary OS

Ha bármikor használtál MacOS-t, akkor az Ubuntu-alapú rendszer ismerős lehet számodra. Ennek az elegáns Ubuntu alapú disztribúciónak a fejlesztői nem csak az asztalt tették azonnal ismerőssé, de a külsőt általánosságban, ami azt jelenti, hogy minden eleme az asztalnak hasonló külsőre és érzésre.

Az egységesítés segíti az Elementary OS felhasználói élményét nagyon felhasználóbaráttá és kellemessé tenni. Az asztal elrendezése azonnal ismerős lesz. Az alkalmazások elindíthatóak az Alkalmazások menüből vagy a Dock-ból. Szerezz gyors hozzáférést a naptáradhoz a Dátum/Idő ikonra kattintva a felső sávon (amit szárnypanel-nek neveznek). A szárnypanel jobb oldalán a hangot, az értesítéseket, hálózatot, és a energia-lehetőségeket találod.



Az Elementary OS alapból csekély mennyiségű alkalmazással érkezik, de ne félj: A disztribúcióval együtt érkezik az AppCenter, ahol bármit feltelepíthetsz, amire szükséged van a munkád elvégzéséhez. Az Elementary OS egy perfekt disztribúció kezdők számára. Problémamentes, szép, és úgy teljesít, mint egy bajnok.

Mi az, amit kedvelünk?

• Könnyű használni
• Minimalista interfész, ami hasonlít a MacOS-ra
• Kiemelkedő hardverfelismerés
• Ubuntu alap

Mi az, amit nem kedvelünk?

• A telepített alkalmazások minimális száma

Ubuntu Linux

Egyik Linux disztribúciós lista sem lenne teljes az Ubuntu Linux nélkül. Amíg az Ubuntu Debian-alapú, sok Linux disztribúció épül Ubuntura. Ennek oka van: Az Ubuntu a legstabilabb és legfelhasználóbarátabb Linux disztribúciók egyike.

Az Ubuntu Linux 18.04-es kiadása kiemelkedően használja a GNOME 3-as asztalt kifejezetten/határozottan Ubuntu külsővel és érzettel. Ahelyett, hogy csak a GNOME Dash-sel rendelkezne, ami alkalmazások megnyitására való, a fejlesztők hozzáadtak egy hasznos dock-ot az asztal bal oldalához, ahol a Kedvencek kerülnek rögzítésre.

Mint minden modern operációs rendszer, az Ubuntu is tartalmazza a saját alkalmazásboltját, amit Ubuntu Software-nek neveznek, ahol alkalmazások százai találhatóak meg és telepíthetőek. Habár az Ubuntu Linux asztal elsőre nem tűnhet ismerősnek, bárki, aki használt már számítógépet vagy mobil eszközt, otthon fogja érezni magát, majdnem nulla tanulási folyamattal.

Az Elementary OS-sel ellentétben az Ubuntu egy kicsit több előretelepített programmal jön. Megtalálhatod a LibreOffice irodai programcsomagot, a Firefox webböngészőt, a Thunderbird levelező programot (e-mail kliens), Cheese webkamera szoftver, és még sok mást.

Mi az, amit kedvelünk?

• Kiemelkedő közösségi támogatás
• Elegáns külső
• Könnyű telepíthetőség
• Telepített alkalmazások szolid gyűjteménye
• Modern interfész
• Nulla betanulási folyamat

Mi az, amit nem kedvelünk?

• Nagyobb rendszerigény némelyik disztribúciónál

Linux Mint

A Linux Mint egy másik Ubuntu-alapú disztribúció. A különbség az Ubuntu és a Linux Mint között elsődlegesen az asztali környezetek választásában rejlik. Ahol az Ubuntu kizárólag a GNOME 3-at használja, a Linux Mint felajánl három lehetőséget a felhasználóknak:

• Cinnamon
• Mate
• Xfce

Minden választásnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, és a kezdő felhasználók határozottan vagy a Cinnamon-t vagy a Mate-et kellene választaniuk az Xfce helyett (mivel az Xfce-nek nagyobb a betanulási szükséglete, hogy a legtöbbet hozzuk ki az asztalból). Majdnem minden kezdő Linux felhasználó otthon érezheti magát vagy a Cinnamon-nal vagy a Mate-tel. Miért? Mert a fejlesztők megértik, hogy a változás nem pontosan egyszerű mindenkinek. Emiatt a Linux Mint ismerős elemeket használ az asztalon (kattintható ikonok, start menü, tálca, stb). Szóval ha új vagy a Linux-ban, és némiképp ismerős asztalt keresel, a Linux Mint egy remek választás. És ha figyelembe vesszük, hogy kőszilárdságú Ubuntu-alapú, biztos lehetsz benne, hogy a Linux Mint működni fog bukás nélkül.

A Linux Mint Mate edition szintén pehelysúlyú, már olyan kicsivel is elfut, mint az 512 MB RAM-mal és 9 GB szabad lemezterület. Ez azt jelenti, hogy felrakhatod régebbi PC-idre és tesztelheted, mielőtt telepíted egy újabb hardveren.

Mi az, amit kedvelünk?

• Ubuntu alap
• Közel nulla betanulási folyamat
• Egyszerű interfész
• Alapértelmezett alkalmazások kiemelkedő gyűjteménye
• Alacsony hardverigény

Mi az, amit nem kedvelünk?

• Az interfész kicsit old school-nak tűnik

Zorin OS

 

Ha a Windows 7 rajongója voltál, akkor a Zorin OS a perfekt Linux disztribúció lehet számodra.
Egy olyan interfésszel, ami külsőre és érzésre azonnal ismerős, a Zorin OS annyira gyönyörű, amennyire könnyű használni. Ha nem szereted a Windows 7-et, kiválaszthatsz egy másik interfészt a Zorin OS-nek. Igen, így van, a beállítások ablakban megtalálod a lehetőséget az átváltásra a Windows 7 interfész, a Windows XP-szerű elrendezés, és a hagyományos GNOME 3 elrendezés között. Az asztali témázó eszköz szintén lehetővé teszi a címsor gombok áthelyezését a jobb oldalról a bal oldalra, bekapcsolni/kikapcsolni megadott ikonokat az asztalon, és bekapcsolni/kikapcsolni az asztali animációkat.

A Zorin OS az elejétől kezdve úgy lett tervezve, hogy a Windows felhasználók egyenesen otthon érezzék magukat. Igazából a Zorin OS az egyetlen disztribúció az itt listázottak közül, ami alapból tartalmazza a Wine-t. A Wine egy kompatibilitási réteg, ami lehetővé teszi Windows alkalmazások telepítését Linuxra. És a Zorin OS-sel a Wine használata meglehetősen egyszerű. Igazából a disztribúció még a PlayOnLinux-ot is tartalmazza, ami egy grafikus alkalmazásbolt Windows alkalmazások Linuxra való telepítéséhez.

Mi az, amit kedvelünk?

• Az interfész megváltoztatható a felhasználó ízlése szerint
• Elegáns interfész
• Telepített alkalmazások kiemelkedő gyűjteménye
• A Windows felhasználók egyenesen otthon fogják magukat érezni

Mi az, amit nem kedvelünk?

• Egy kicsit mélyebb betanulási folyamat, hogy az asztalból a legtöbbet hozzuk ki

Ubuntu Budgie

 Egy újabb Ubuntu-alapú Linux disztribúció, az Ubuntu Budgie nem csak újoncbarát, de pompás is! Az Ubuntu Budgie a használt asztali környezetből jön... Budgie. Ez az asztali környezet nem a GNOME vagy bármi más asztali környezet forkja, ez egy egyedi asztali környezet. De ne gondold, hogy csak azért, mert a tervezők és a fejlesztők megcsináltak valami újat, ezért a kezdők látókörén kívül van. Igazából éppen az ellenkezője igaz: A Budgie egy remek asztali környezet kezdőknek.

A Budgie asztalon találsz egy dock-ot, egy főmenüt, és egy panelt, ami magában foglal értesítéseket és néhány extrát. Kattints a főmenüre, hogy azonnal elérj mindent, ami fel van telepítve. Ha már szóba került, mindent megtalálsz, ami a munkához szükséges:

• LibreOffice
• Chromium webböngésző
• Geary Email
• Cheese webkamera alkalmazás
• Rhythmbox zenelejátszó
• GNOME MPV filmlejátszó

A Budgie tartalmaz egy esti fény lehetőséget is, azoknak, akik hajlamosak sokat dolgozni este, és le akarják venni a fényerőt. A betanulási folyamat közel nulla ehhez az Ubuntu-alapú Linux disztribúcióhoz, ami le fog nyűgözni gyönyörűségével és egyszerűségével. 

Mi az, amit kedvelünk?

• Abszolút gyönyörű interfész
  Ubuntu alap
• Közel nulla betanulási folyamat
• Alapértelmezett alkalmazások remek gyűjteménye

Mi az, amit nem kedvelünk?

• A támogatás kétséges lehet

Forrás: The 5 Best Linux Distros For Beginners in 2018.

Linuxos "znew" parancs útmutató kezdőknek (példákkal)

Tudtad, hogy a Linux kínál egy olyan lehetőséget, hogy újratömörítsd .Z fájlokat .gz fájlokká? Igen, a "znew" parancs lehetővé teszi ezt számodra. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "znew" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "znew" parancs

Ahogy már fentebb említve lett, a "znew" parancs lehetővé teszi .Z fájlok konvertálását .gz fájlokká az újratömörítésük által. A szintaxisa az alábbi:

znew [ -ftv9PK] [ név.Z ...  ]

És itt van, amit a man oldal mond erről a parancsról:
A Znew újratömöríti a fájlokat .Z (tömörített) formátumról .gz (gzip) formátumra.
Ha már eleve gzip formátumú fájlt szeretnél újratömöríteni, nevezd át a fájlt .Z kiterjesztésűre, majd alkalmazd a "znew"-t.

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "znew" parancs.

Hogyan használd a "znew" parancsot?

Meglehetősen egyszerű - csak add meg a .Z fájl nevét bemenetként. Itt van egy példa:

znew fájlok2.Z

 Ez a parancs létrehozza a "fájlok2.gz"-t, eltávolítva az eredeti .Z fájlt a folyamatban.

Mi van akkor, ha egy .gz fájl már létezik ugyanezzel a névvel?

Ha egy .gz fájl már létezik ugyanezzel a névvel a jelenlegi munkakönyvtáradban, a "znew" parancs megerősítést fog kérni, hogy felül akarod-e írni vagy sem.

Például az én esetemben az alábbi parancs:

znew fájlok2.Z

Az alábbi megerősítési kérdést eredményezte:

gzip: fájlok2.gz already exists; do you wish to overwrite (y or n)?

Szóval megnyomod az "y"-t, ha igen, ha nem, nyomd meg az "n"-t. Alternatívaként használd az -f parancssori paramétert, hogy .Z formátumról .gz formátumra, ha egy .gz fájl már eleve létezik.

Hogyan írasd ki a "znew"-vel a részleteket a kimenetben?

A -v parancssori paraméter lehetővé teszi a "znew" számára részletek kiírását, például a nevet és a százalékos csökkentést minden tömörített fájlhoz. Itt van egy példa:

Mik az egyéb hasznos "znew" paraméterek?

Egy maréknyi van. Például a -t teszteli a fájlokat az eredetik törlése előtt, a -9 biztosítja, hogy a leglassabb tömörítési metódust (optimális tömörítés), és a -P biztosítja, hogy "csöveket" (pipes) használjon a konverzióhoz, hogy csökkentse a lemezterület használatot.

Az alábbi a teljes listája a "znew" által felkínált paramétereknek:

-f     Kényszeríti a tömörítést .Z formátumról .gz-re akkor is, ha már eleve

létezik egy .gz fájl.

       -t     Teszteli az új fájlokat, mielőtt az eredetiket törölné.

       -v     Bőbeszédű. Kiírva a nevét és a tömörítési százalékát minden
tömörített fájlnak.

       -9     A leglassabb tömörítési metódus használata (optimális tömörítés).

       -P     "Csövek" (pipes) használata a konverziókhoz lemezterület használat

csökkentéséhez.

       -K     Megtart egy .Z fájlt, ha kissebb, mint a .gz fájl; megában foglalja

a -t paramétert.

Konklúzió

Ha a munkádba beletartozik fájlok Linuxon terminálon való tömörítése és kitömörítése, a "znew" parancs hasznos lehet számodra. Ebben az útmutatóban átbeszéltünk némi a "znew" által kínált kulcslehetőséget. Több információkért nézd meg az eszköz man oldalát (angol nyelvű).

Forrás:
Linux znew Command Tutorial for Beginners (with Examples).

Linuxos "zmore" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Néha meg szeretnéd nézni egy tömörített fájl tartalmát anélkül, hogy először kitömörítenéd. Örülni fogsz, hogy tudod, a Linux felajánl egy parancssoros eszközt ennek megtételére. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "zmore" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "zmore" parancs

A "zmore" parancs Linuxon alapvetően egy fájl-olvasó szűrő, tömörített szöveg teljes képernyős megjelenítésére. A szintaxisa az alábbi:

zmore [ név ...  ]

És itt van, hogy hogyan definiálja az eszköz man oldala:
A Zmore egy szűrő, ami lehetővé teszi, hogy tömörített vagy sima szövegfájlok vizsgálatát teljes képernyős módban egy terminálon.A Zmore olyan fájlokon működik, amik tömörítővel, csomagolóval vagy gzip-pel kerültek tömörítésre, és működik tömörítetlen fájlokon is. Ha egy fájl nem létezik, akkor a Zmore rákeres egy fáljra, aminek ugyanaz a neve, azzal a kiegészítéssel, hogy .gz, .z, vagy .Z a fájl kiterjesztése.

A Zmore alapértelmezetten szünetet tart mindig, amikor betelik a képernyő, kiírva a --More-- szót a képernyő alján. Ha a felhasználó utáma kocsi vissza (carriage return) (többnyire Enter) gombot nyom, még egy sor íródik ki. Ha a felhasználó szóközt (space) nyom, akkor újra betelik a képernyő. További lehetőségek később lesznek felsorolva.

Hogyan használd a "zmore"-t?

Feltételezzük, hogy van egy csomagolt fájlod -.teszt.html.gz az én esetemben -, aminek a tartalmát szeretnéd gyorsan megnézni egyszerre egy oldal vagy sor megjelenítéssel egy terminál képernyőn. Itt van, hogy hogyan használhatod erre a "zmore"-t:
 

zmore teszt.html.gz

 
A fentebb említett parancs az alábbi kimenetet adta:

 

Szóval láthatod, hogy az első oldala a fájlnak kiírásra került a kimenetben. Megnyomhatod az Enter billentyűt, hogy megnézd a fájl további tartalmát soronként (egyszerre csak egy sor íródik ki). A kilépéshez nyomd meg a "q"-t.

Hogyan jeleníttess meg a "zmore"-ral egyszerre több sort? 

Természetesen az Enter billentyű többszöri lenyomása egy megoldás, de nem elegáns. Egy jobb megoldás a szóköz (space) billentyű, ami egy teljes képernyőt betölt egyszerre.

Habár ha több sorral szeretnéd egyszerre görgetni a tartalmat, akkor nyomd meg az "i" billentyűt, utána egy számot, ami a görgetendő sorok számát adja meg.

i<space>
              i sorral több megjelenítése, (vagy egy újabb teljes képernyő, ha 

nincs paraméter megadva)

Alternatívaként a Ctrl+D-t is megnyomhatod, hogy a Zmore 11 sorral többet jelenítsen meg.

^D     11 sorral több megjelnítése (egy ``görgetés'').  Ha az "i" meg van adva, 
akkor a görgetési méret i-re lesz beállítva.

Hogyan hagyj ki sorokat vagy képernyőket a "zmore"-ral?

A "zmore" parancs két lehetőséget kínál erre:

is - i sor kihagyása és az egész képernyőt betöltő sorok kiírása

if - i teljes képernyő kihagyása és az egész képernyőt betöltő sorok kiírása

Hogyan írasd ki az "zmore"-ral a jelenlegi sor számát?

Bármikor a "zmore" használata közben, ha tudni akarod a jelenlegi sor számát, csak nyomd meg az =-t.
Például az én esetemben a "zmore" 35-öt írt ki a képernyő alján, amikor megnyomtam az =-t.

 

Hogyan határozza meg a "zmore" a terminál karakterisztikáját?

Ez az /etc/termcap fájlon keresztül kerül megvalósításra. A man oldal részletesen elmagyarázza:

A Zmore megnézi az /etc/termcap fájlt, hogy meghatározza a terminál karakterisztikáját, és, hogy meghatározza az alapértelmezett ablakméretet. Egy olyan terminálon, ami 24 sort képes megjeleníteni, az alapértelmezett  ablakméret 22. Hogy egy alapértelmezettől eltérő oldalazót használj, állítsd be a PAGER környezeti változót a kívánt program értékére, mint például kevesebbre.

Hogy megváltoztasd a képernyőméretet, használd az "iz" metódust. Itt van, hogy hogyan van elmagyarázva:

iz  -   ugyanaz, mintha szóközt nyomnál, kivéve, hogy az i, ha jelen van, az új

ablakméretté válik.

Konklúzió

A "zmore" parancs jól jön azoknak, akik sokat dolgoznak tömörített fájlokkal. Az eszköz tanulási folyamata nem meredek. Már eleve átbeszéltünk néhány hasznos "zmore" nyújtotta parancssori lehetőséget. Hogy többet tudj meg, nézd meg az eszköz man oldalát (angol nyelvű).

Forrás:

Linux zmore Command Tutorial for Beginners (5 Examples).

Linuxos "zip" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Ahogy a névből sejthető, a "zip" parancs lehetővé teszi számodra archívumok létrehozását. Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "zip" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "zip" parancs

A Linuxos "zip" parancs lehetővé teszi számodra fájlok csomagolását és tömörítését (archiválását). A szintaxisa az alábbi:

zip [PARAMÉTEREK] archívum_neve fájlok_listája

És itt van, hogyan magyarázza el a parancs man oldala:
A Zip egy tömörítő és fájlcsomagoló segédprogram Unixra, VMS-re, MS-DOS-ra, OS/2-re, Windows 9x/NT/XP-re, Minix-re, Atari-ra, Macintosh-ra, Amiga-ra, és Acorn RISC OS-re.
Hasonló az Unix-os tar és compress parancsok kombinációjához, és kompatibilis a PKZIP-pel (Phil Katz ZIP-je az MS-DOS-hoz).

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "zip" parancs. 

Hogyan használd a "zip" parancsot?

Az alap használat meglehetősen könnyű - csak add meg a zip fájl nevét és a tömörítendő fájlokat bemenetként. Itt van egy példa:

zip fájlok.zip fájl1.txt fájl2.txt fájl3.txt

Szóval a cél a fenti parancs mögött a három .txt fájl betömörítése egy .zip fájlba. Itt van a parancs által generált kimenet:

adding: fájl1.txt (stored 0%)
adding: fájl2.txt (stored 0%)
adding: fájl3.txt (stored 0%)

És a fájlok.zip nevű fájl létrehozásra került a jelenlegi munkakönyvtárban.

Hogyan törölj egy fájlt egy archív (tömörített) fájlból?

Ezt a -d parancssori paraméter használatával lehet megtenni. Például, hogy eltávolítsam a fájl3.txt-t a fájlok.zip fájlból, a zip parancsot futtattam az alábbi módon:

zip -d fájlok.zip fájl3.txt

Az eszköz értesített a törlési műveletről az alábbi üzeneten keresztül:

deleting: fájl3.txt

Hogyan adj hozzá új fájlokat létező archív (tömörített) fájlhoz?

Pont mint ahogy a törlési műveletet a -d-vel lehet kivitelezni, abban az esetben, ha új fájlokat akarsz hozzáadni egy létező tömörített fájlhoz, megteheted az -u parancssori paraméterrel.

Itt van egy példa:

zip -u fájlok.zip fájl3.txt fájl4.txt

Itt vannak az üzenetek , amit ez a parancs adott a kimenetben:

adding: fájl3.txt (stored 0%)
adding: fájl4.txt (stored 0%) 

Hogyan töröltesd a "zip"-pel az eredeti fájlokat archiválás után?

Alapértelmezetten nem kerülnek törlésre az eredeti fájlok még azután se, hogy a "zip" létrehozott egy tömörített fájlt. Habár, ha akarod, elérheted, hogy törölje az eszköz az eredeti fájlokat. Ezt az -m parancssori paraméter használatával lehet megtenni.

Itt van egy példa:

zip -m fájlok.zip fájl1.txt fájl2.txt fájl3.txt fájl4.txt

Ez a parancs létrehozta a zip fájlt a kimeneten, mialatt törölte az összes .txt fájlt a folyamatban.

Mik a további hasznos "zip" parancs paraméterek?

Egy parancssori paraméter, amit valószínűleg használni fogsz, az az -x. Ez akkor használatos, amikor ki akarsz hagyni fájlokat a tömörítésből. Szóval amit tenned kell az az, hogy meg kell adnod az -x-et, amit a tömörített fájl neve követ, amit a fájlok nevei követ, amit kiket ki akarsz hagyni.

Például:

zip -x fájlok.zip fájl2.txt

 
Ez a parancs tömöríti az összes fájlt a jelenlegi munkakönyvtárban, kivéve a fájl2.txt-t.

Továbbmenve, a másik parancssori paraméter, amire talán szükséged lehet, az az -r. Lehetővé teszi számodra a rekurzív tömörítést, olyasvalamit, amire akkor van szükség, amikor könyvtárakat akarsz tömöríteni (beleértve természetesen a tartalmukat).

Konklúzió

Csak a felszínt karcoltuk meg, mivel a "zip" parancs sokkal több lehetőséget is kínál. Ha végeztél az itt megbeszélt példák gyakorlásával, megnézheted az eszköz man oldalát, hogy többet tudj meg róla (angol nyelvű).

Forrás:
Linux zip Command Tutorial for Beginners (5 Examples).

Linuxos "file" parancs útmutató kezdőknek (5 példa)

Amikor a Linux parancssorban dolgozol, előfordulhat, hogy egy olyan fájllal találkozol, ami archívumban van (mondjuk egy .zip fájl), de a kiterjesztése (vagy annak hiánya) mást sugall.
Ilyen alkalmakkor hasznosnak bizonyul a "file" parancs, mert lehetővé teszi számodra, hogy meghatározd a fájl típusát.

Ebben az útmutatóban átbeszéljük a "file" parancs alapjait némi könnyen érthető példa használatával.
De mielőtt ezt megtennénk, érdemes megemlíteni, hogy minden itt említett példa tesztelve lett egy Ubuntu 18.04 LTS gépen.

A Linuxos "file" parancs

Ahogy az elején is említve lett, a "file" parancs lehetővé teszi számodra, hogy meghatározd a fájl típusát, amivel dolgozol. A szintaxisa az alábbi:

file [PARAMÉTEREK] fájl1 fájl2 .... 

És itt van, hogy hogyan magyarázza el a parancs man oldala:
A file tesztel minden paramétert, hogy megpróbálja osztályozni. Három csoportnyi teszt van, ebben a sorrendben: fájlrendszer tesztek, mágia (magic) tesztek, és nyelvi tesztek. Az első sikeres teszt a fájl típusának kiírását okozza.

A kiírt fájltípus általában tartalmazza az egyik szó szövegét (a fájl csak nyomtatott karaktereket és néhány általános irányító karaktert tartalmaz, valószínűleg rendesen olvasható egy ASCII terminálon), futtatható (a fájl tartalmazza egy program fordítását olyan formában, hogy az érthető valamilyen UNIX vagy egy másik kernel számára), vagy bármilyen mást jelentő adatot (az adat általában bináris vagy nem nyomtatható). A kivételek jól ismert fájltípusok (core fájlok, tar archívumok), amik arról ismertek, hogy bináris adatot tartalmaznak. Amikor helyi definíciókat adsz az /etc/magic-hoz, bizonyosodj meg róla, hogy megtartod ezeket a kulcsszavakat. A felhasználók annak ismeretétől függnek, hogy minden olvasható fájlnak a szöveg szava egy mappában/könyvtárban ki van írva. Ne csinálj úgy, mint ahogy Berkeley csinált és változtasd meg a "shell parancs szöveg"-et "shell script"-re.

Az alábbiak kérdés-válasz típusú példák, amiknek jobb megközelítést kellene adniuk számodra arra, hogy hogyan működik a "file" parancs.

Hogyan használd a "file" parancsot?

Egyszerű, csak futtasd a "file" parancsot a fájl nevével bemenetként. Például:

file teszt

Mivel a "teszt" egy könyvtár/mappa a rendszeremen, a "file" parancs pont ezt adta tudtomra. Itt van a kimenet, amit adott:

teszt: directory

Hogyan tesztelj több fájlt?

Ez is eléggé egyértelmű. Csak írd oda a fájlok neveit bemenetként, hasonlóan ahhoz, amit az előző példában csináltunk.

Itt van egy példa:

file teszt teszt.txt .helyi

És itt van ezen parancs kimenete:

teszt: directory

teszt.txt: ASCII text

.local: directory

Hogyan írasd ki csak a fájl típusát a "file"-lal?

Ahogy láthatod a parancs kimenetét eddig, két dologból áll: a fájl és a típusa.
Habár, ha akarod, kiírathatod csak a fájl típusát a kimenetben. Ezt a -b parancssori paraméterrel lehet megtenni.

Például az alábbi parancs:

file -b test

A következőt adta kimenetként a rendszeremen:

directory

Hogyan nézd meg a MIME-típusát a fájloknak?

Hogy megnézd egy fájl MIME-típusát, használd az -i parancssori paramétert. Itt van egy példa:

Hogyan változtasd meg az elválasztót a kimenetben?
Ahogyan fentebb tárgyaltuk, alapértelmezett módban, a fájl parancs kimenetében a fájl nevét a fájl típusa követi. Mind a két rész kettősponttal (:) van elválasztva. Habár, ha akarod, megváltoztathatod ezt az elválasztót az -F parancssori paraméterrel.

Például ez a parancs:

file -F " +" teszt

Az alábbi kimenetet adta:

teszt + directory

Konklúzió

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a "file" parancs egy fontos eszköz az eszköztáradban. Csak a felszínt karcoltuk meg, mivel az eszköz sokkal több lehetőséget kínál parancssori paraméterek tekintetében. Ha végeztél bármivel, amit itt megbeszéltünk, megnézheted a "file" parancs man oldalát, hogy többet tudj meg róla (angol nyelvű).

Forrás:
Linux file Command Tutorial for Beginners (5 Examples).